Nyerges László: Carlo Goldoni színművei Magyarországon (OSZM, Budapest, 1992)

BEVEZETŐ - I. GOLDONI SZÍNMÜVEI MAGYARORSZÁGON MEGJELE-NÉSÜKTŐL A NEMZETI SZÍNHÁZ MEGSZÜLETÉSÉIG (1759-1841)

amikor Rochus Freiherr von Lopresti vette át a Kärntnerthortheater igazgatását, és megbízta a spanyol Juan Antonio de Salazart (J.A.D.S.), hogy készítse el az első Goldoni-fordításokat. Goldoni sikerét Bécsben néhány kedvező, külső körülmény segítette elő. A közönség színházszerető és színházhoz értő városi polgárokból állott, és éppen úgy, mint a velencei, múltban gyökerező, jelentős népszínházi hagyományra tekinthetett vissza. Ezt át meg átszőtte az olasz színház, a commedia dell'arte hatása. Goldoni mint színházújító is sikert aratott. Ebben az időszakban zajlott a Gottsched vezette harc a rögtönző színjáték ellen, amely változatlan népszerűségnek örvendett Bécsben. A rögtönző színjáték és a szabályokat követő, írott komédia éveken keresztül versengtek egymással, és ez a rivalizálás olyan vegyes elemekből álló előadásokat is eredményezett, mint Goldoni 1751-ben, Bécsben elsőként bemutatott színműve, a Ravasz özvegy (Die schlaue Wittib), melyben a komoly szerepeket a szerzői szöveg felhasználásával játszották, a komikus jelenetekben azonban Hanswurst és Pantalone rögtönzéssel mulattatta a közönséget. Amikor 1752-ben császári színházi bizottság vette át a színházak irányítását, egy császárnői rendelet véget vetett a rögtönző színjáték minden formájának, és mivel Philipp Hafner Goldoni komédiáit javasolta a francia színművekkel szemben, sorra születtek a fordítások, illetve a velencei szerző „szabályos" darabjainak a bécsi környezethez és figurákhoz igazított átdolgozásai. Itt kezdődik a kutatás, a recepciótörténet problémája is: az átdolgozással együtt a színmű címe is megváltozik, és mivel az eredeti szerző nevét az átdolgozó könnyű szívvel elhagyta, az eredeti színmű nehezen azonosítható. A számos fordító közül talán csak L.G. Laudes, A tettetett beteg kisasszony (Die verstellte Kranke) fordítója tartotta magát az eredeti szöveghez; a többiek, Salomo Friedrich Schletter, Johann Christian Bock, Friedrich Ludwig Schröder a cselekményt, a figurákat és a környezetet egyaránt németesítették. A Hazug átdolgozója, Salomo Friedrich Schletter pedig, Wahrheit ist gut Ding című adaptációjában egy teljesen önálló, igen jól komponált színművet készített, Lipcsében játszódó cselekménnyel. Az eredeti szövegtől és a cselekménytől egyaránt távolálló feldolgozás Bécs egyik legnagyobb színpadi sikere lett. Goldoni tehát egyrészt modellként szolgált a bécsi szerzőknek szabályos komédiák megírásához, és amint azt a Teatro comico 1752-ben, das Theater címen előadott változatának sikere mutatja, hozzájárult ahhoz, hogy Bernardon és Hanswurst megmerevedett figuráit a szabályos komédia, a drámai szöveg alapján álló színészi játék váltsa fel. Ezt a fejleményt úgy tekinthetjük, mint a Goldoni által Velencében elkezdett színházi reform nyelvterületen is túllépő hatását. Adataink szerint 8 a Bécsben játszott komédiák Pozsonyon és részben Sopronon keresztül jutottak el a pest-budai német színházakba. A magyarországi német színházak közül elsőként 1774-ben A fecsegő asszonyok (Pettegolezzi delle donne) című Goldoni-komédiát játszotta el Carl Wahr társulata, amely korábban, Eszterházán klasszikusok, így Shakespeare darabjainak előadásával tűnt ki. Három évvel később a bécsi Burgtheater pozsonyi vendégszereplése során a Különös történet (Un curioso accidente) című komédiát mutatta be. 13