Nyerges László: Carlo Goldoni színművei Magyarországon (OSZM, Budapest, 1992)

BEVEZETŐ - I. GOLDONI SZÍNMÜVEI MAGYARORSZÁGON MEGJELE-NÉSÜKTŐL A NEMZETI SZÍNHÁZ MEGSZÜLETÉSÉIG (1759-1841)

vatos szerzők, Goldoni, Chiari, Gozzi színműveinek előadásához használtak. A mai szakszókincs „keretszínpad" (scena quadro) névvel jelzi ezt a festett díszletekkel keretezett és perspektivikus háttérvászonnal lezárt játékteret, melyben a festői hatás bensőséges, rokokó atmoszférával párosult. A közönség mindenütt szívesen fogadta a festőiség színpadi megjelenését, mert a monumentális barokk-díszletezéssel szemben ennek intimitása közelebb állt a század ízlésvilágához. A festőiséggel kapcsolatos megjegyzései azt bizonyítják, hogy Travaglia technikai ismereteit a velencei festői gyakorlatban sajátította el. Az említett vázlatkönyv számunkra azért is érdekes, mert a barokk színházi gyakorlatban használt díszlettípusok - sala nobile (előkelőségek terme), gran salone reale (nagy királyi terem), atrio che introduce internamente al tempio (templomhoz vezető előcsarnok) - mellett már a polgári környezetet jelző stanza borghese (polgári szoba) vagy sala terrena (földszinti terem) képe is szerepel benne. Travaglia azt az átmenetet képviseli a szcenográfia történetében, amely mestereitől, a milánói Bernardino és Fabrizio Galliaritól indult el, és amely Velencében egy szabadabb festőiséghez vezetett. A herceg unokahúga, Lamb erg grófnő és Poggi gróf házasságkötése alkalmából rendezett nagyszabású ünnepségek egyik eseménye Haydn ez alkalomra írt operájának, a Le pescatricinek (A halászlányok) bemutatása volt (1770. szeptember 16.) A látványhatást fokozta, hogy az operaelőadás után a színpadon a hercegi gránátosok zajos, mozgalmas harci ütközete volt látható. Ez volt Haydn első 'opera semiseriája', amelyben határozott különbséget tesz parti Serie és parti buffe között. Ebben a Goldoni-libretto is szerepet játszott, mert a Speziale esetéhez hasonlóan őt is különbséget tett a komoly és a komikai szerep között. A feltételezések szerint Carlo Friberth az átdolgozás során a recitativo részek rövidítésére és néhány áriaszöveg elhagyására törekedett. Ugyanígy családi nászünnepségre született meg, 1777-ben, Haydn negyedik, Goldonilibrettóra készült operája, az II Mondo deüa Luna (Elet a holdon), melynek eredeti változatát - Arleqmn, empereur dans la Lüne (Arlequin a hold uralkodója) - Goldoni is egy színházkedvelő, rimini arisztokrata tiszt, Grosberg gróf megbízásából írta. A szövegkönyv átdolgozója a II. felv. 3. jelenetéig híven követte a Goldoni eredetit, ezután rövidített áriaszövegeket hagyott el. A kisebbik Esterházy Miklós fiú és Mária Anna Wessenwolf grófnő házassága alkalmából rendezett előadás ünnepi előkészületeire jellemző, hogy Pietro Travaglia díszlettervező egy hónapon keresztül napi tíz órán át foglalkozott a díszlet beállításával. E „tudományos-fantasztikus" vígoperán kívül Eszterházán bemutattak további három, Goldoni-szövegkönyv alapján készült vígoperát. Florian Leopold Gassmann L 'Amore ariigiano (Kézműves szerelem, 1777), Niccoló Piccinni La buona figliuola (A jóravaló lány, 1776) és Vincenzo Righini La vedova scaltra (A ravasz özvegy, 1782) című műveit. 1785-ben egy másik főúri színház kezdte meg működését Pozsonyban. Erdődy János gróf német operatársulatot szerződtetett, a színház működése azonban a magyarországi színészet további fejlődésére is hatással volt. A színházat szoros kapcsolatok fűzték a korabeli polgári színjátszáshoz. Közönsége általában meghívott főurakból, előkelőségekből állt, de a hetente kétszer rendezett 11