Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)
Egyedül
Kolozsvár, 1943. I. 16. Kedves Barátom! Köszönöm kedves leveledet s igazán sajnálom, hogy a »Csalóka szivárvány« itteni 20-iki előadására nem jöhetsz el. A kérdés, melyet nyilatkozatommal kapcsolatban tettél, számomra egy igen fontos elvi kérdés megbeszélésére adott volna alkalmat, ha személyesen találkozhattunk volna. így — erről az egyetlen konkrét esetről szólva — csak annyit mondhatok, hogy félreértésről van szó. Az említett beszélgetés szövegét kefelevonatban is olvastam. Akkor sem tünt fel, hogy benne egy mondatot a rendezésre és színészekre érthet valaki. Ez a mondat így szól: »Sajnos, Pesten sokat nem értettek meg, s amit igen, azt félreértették«. Azt szándékoztam mondani, hogy az emberek, a közönség; ebben az értelemben olvastam a kefelevonatban is, különben kijavítottam volna rendezőre és színészekre. A meg nem értés egyik magyarázatára igyekeztem rámutatni abban a néhány mondatban, mely vonatkozásban van a fenti idézettel. Ennek lényege az, világosan érthető, hogy én magam is keresem még a nekem megfelelő színpadi formát, de ebben a keresésben én az eredményhez közelebb vagyok, mint »az a játékrendezés és stílus, amelyben darabjaim eddig színre kerültek«. Kérlek, méltóztassál ezt mint egyetlen helyénvaló magyarázatot elfogadni: úgy a rendezés dolgára, mint a színészek játékára nézve. Igazán örülnék, ha magáról a kérdésről egyszer személyesen el tudnék Veled beszélgetni. A legmelegebb szeretettel üdvözöl: híved és barátod Tamási Áron K. Vasváry Pál u. 9." 1 0 Tamási Áron levele további tennivalókra való figyelmeztetés. Németh tudja és Tamási levele éppen ezirányú eltökéltségét erősíti, hogy erőfeszítéseit a „játékrendezés és stílus" korszerűsítéséért kell folytatnia. Azt kell most erőltetnie, amit a népzenében Bartók és Kodály már megtett; akiknek a munkáját az ifjúság lelkendező örömmel, a neobarokk társadalom mogorva idegenkedéssel fogadta. Eközben vitája változatlan hevességgel folytatódik Tamási Áronnal. Vagy talán nem is vele, hanem Bánffy Miklóssal? Érdemes elolvasni ebből a szempontból is Tamási következő levelét, mert ebben ismét megjelenik az 1937-ben egyszer már póruljárt orientáció: az erdélyi drámákat ne a Nemzeti, hanem más budapesti magánszínház mutassa be. 88
