Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)

Egyedül

„Kolozsvár, 1943. július 17. Kedves Barátom! Tegnap vettem 15-ről kelt kedves leveledet, melyre abban a reményben válaszolok, hogy a közöttünk mutatkozó félreértést sikerülni fog eloszlatnom. Mint az ügynek magának is, a közöttünk lefolyt beszélgetésnek is két része volt. Egyik része a Te személyeddel kapcsolatos, s ebben a tekintetben mindig meleg érzéssel gondolok arra a magyar felismerésre és szellemi bátorságra, mellyel az új magyar dráma kezdeti müveit a Nemzeti Színházban színpadra segítetted. Az áttörő siker elmaradásának okát két dologban látom. Először abban, hogy az új hang miatt nyugtalankodó közönség és kritika ezeknek a kezdeti müveknek nem az erényeit, hanem a hibáit helyezte előtérbe. Másodszor abban, hogy a rendezés és a színészi játék nem tudta megtalálni a daraboknak megfelelő művészi életformát. Amennyire ez érthető, éppen annyira bízom abban, hogy a Nemzeti Színház ezt a művészi előadási formát ki fogja alakítani. S olyan időpontban vagyunk, amikor ezt a munkát közös erővel dűlőre kell vinnünk. Ebből nyilvánvaló, hogy a színházhoz és a Te személyedhez, e közös erőfeszítés érdekében, ragaszkodom. A második s a gyakorlatinak mondható része az ügynek, velem kapcsolatban, a színdarab. Engedd meg, hogy erre vonatkozólag röviden megismételjem, amit Neked személyesen mondtam s amire, valamelyes oknál fogva, nem egészen egyformán emlékezünk. Én a tavaly nyáron szerződésileg az egyik magánszínháznak megígértem, hogy a »Csalóka szivárvány« után következő darabomat neki adom. Jóhiszeműen tettem, hiszen nemcsak teljesen szabadkezem volt rá, hanem a szokásjog is megengedte. Ebből természetszerűleg következik, hogy az illető színház más megírandó darabjaim előtt akarja bemutatni ezt a színdarabot. Amikor Te elmondtad aggodalmaidat, hogy ezt az előadást esetleg úgy éleznék ki, mintha én szakítottam volna a Nemzeti Színházzal, akkor én természetszerűleg feltettem a kérdést, hogy ezt miképpen lehetne kivédeni. Feleletképpen erre a kérdésre azt mondtam Neked, hogy ugyanabban a színházi évben írnom kéne egy másik darabot is, mely a Nemzeti Színházban, lehetőleg nem nagy időtávolságra a magánszínházi előadástól, ugyancsak színre kerülne. Emlékezetem szerint nem beszéltem az egyidejű előadásról, annál kevésbé gondolhattam arra, hogy a nemzeti színházi előadás megelőzhetné a másikat. Ezért húztam ki a szerződésből azt a mondatot, mely ezt velem szemben kiköti. A mi beszélgetésünk, ahogy én arra visszaemlékszem, és a mai állapot között az egyetlen eltérést a szerződéshez mellékelt levél tartalmazta. Tudniillik azt az aggodalmamat, hogy egymásután két darabot megírni nem tudok. Késő őszi megjelenésre most egy regényen dolgo89