Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)

Egyedül

délyországban — több mint húsz éven keresztül — Te voltál a vezére. A Helikon a Te irányításod mellett emelkedett európai értékűvé, s nekünk a budapesti irodalom és művészeti élet »bujdosóinak« nagyon sokszor az új magyar erdélyi irodalom és művészet céljai adtak útmutatást. Most, amikor végre célegyenesbe jut a kooperáció, a közös eszméket csakis úgy szolgálhatjuk eredményesen, ha a történelem annyi példájához hasonlóan a határvonalak eltűnnek, de az egyes országrészek, népi csoportok, irodalmi közösségek stb. lelki jellegét továbbra is megőrizzük. Hiszen jól tudjuk, hogy a múltban még az egyes, pregnánsan eredeti lelkületű városok is egy-egy új irodalmi lelket, irányt képviseltek. Ezen a téren így lett külön fogalommá Debrecen, Széphalom, Nagyvárad, Keszthely stb. (...) Nyilvánvaló tehát, hogy — amikor az erdélyi irodalom ténylegesen is a magyar életközösség hatalmas erőtényezőjévé válik — a Helikon céljait ezután is tartsuk szem előtt s mint ilyet fejlesszük tovább a közös magyar munka keretei között. így lesznek terveink igazán európaiakká s emellett valóban egységesen — magyarok. Ebben a munkában mindenkor hűséges szövetségesed akarok lenni...".

5 A felajánlkozást fordulópontnak tekintjük a magyar dráma és a Nemzeti Színház kapcsolatában. Némethnek több akadályt kell legyőznie. Először is korrigálnia kell korábbi tévedéseit. Emlékezzünk vissza a Boldizsár Iván tollából született cikkre, amit még ő közölt a Napkeletben, Erdély második Trianonja címmel, s amivel megsérthette gróf Bánífy Miklóst, a Helikon másik vezéregyéniségét . Bánffy amúgyis a Hevesi Sándorféle nemzeti színházi elképzelésekkel rokonszenvezik. Ezt dokumentumok nélkül is elfogadhatjuk, hiszen Bánffy minden színházi kérdésben orákulumnak tartja Hevesit. Amikor az első világháború előtti években (1912) Bánffy Miklós lesz az állami színházak kormánybiztosa és az Operaház intendánsa, első intézkedése Hevesi szerződtetése a Nemzetihez, majd két évre az Operaházhoz. Németh másik tévedése — legalábbis a korabeli sajtó ezt annak minősíti — az előbb Kolozsvárott, majd 1941. február 22-én a Nemzeti Színházban Rákosi Viktor Elnémult harangok színpadi átiratának (az átirat szerzőtársa: Malonyai Dezső) bemutatása. Az előadást követő politikai viharban, mely elsősorban az „asszimiláció" kérdésében tört ki, úgyszólván a magyar szellemi élet minden jelentős alakja tollat ragadott. Négy évtizeddel később Juhász Gyula ezt a vihart így összegezi: „sok szó, vázlatos álláspontok, indulatos megközelítések, inkább a vágyakra, mint a valóságra épülő koncepciók ... "

6 Visszatérve Bánffy Miklóshoz, itt kell megemlíteni, hogy ő irányítja Kós Károly drámáját, a Budai Nagy Antalt 1937-ben a Vígszínházba (három másik, bemutatóig el sem jutó drámával együtt). A magyar történelem iránti affinitásáról nem éppen nevezetes vígszínházi közönség elképedve fogadja a Budai Nagy Antalt. Németh egyik, feltehetően 1943ban írott vázlatában, melyet az erdélyi drámána^k szentel, így foglalja 85