Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)
Egyedül
össze a vígszínházi Budai Nagy Antal bukását: „A színészek számára is szokatlan a föladat, és a színház sajátos, külön közönsége is inkább szereti színpadán a mai, nemzetközi témát, mint a tegnapi és magyar, kivált vallási vonatkozású mondanivalót". 7 Az erdélyi drámairodalom budapesti elfogadtatása nagy gondja Némethnek. Különösen Székely Mózes Záhonyának látványos bukása óta töpreng ezen a feladaton. Felelőssé teszi a kritikát is, mely „egy kezdő íróban nem azt keresi, ami érték, ami jó, hanem elsősorban azt, ami hiba". Németh figyelme az erdélyi drámaírók közül elsősorban Tamási Áronra irányul. Az Énekes madár (a pesti Thália kísérleti színpadán 1935-ben csúfosan megbukik) végre 1938-ban a Nemzeti színpadán megkapja a műnek kijáró előadást, de a kritika és a közönség ismét ellenáll. Németh vázlatában Bartókot idézi, amikor az értetlen közönségről szól: „mar nem elég természetes, még nem elég müveit és már nem annyira magyar". Tamási második ősbemutatójának, a Tündöklő Jeromosnak kritikáját elemezve Németh erre a megállapításra jut: „Ezt a kritikát a magyar bírálószellem még szégyellni fogja egykor!" Németh 1941 januárjában még egy Tamási-mü színpadra vitelével jelentkezik. A Vitéz lélek a Városi Színházban kerül a közönség elé, ami önmagában véve istenkísértés, de Németh ebben a „gyilkos, hangelnyelő hombárban" színre vitt Tamási darabot sikeresnek tartja. (Feltétlenül megemh'tendő, hogy ennek a színháznak a közönsége jobbára diákokból, a középosztály alatti rétegből verődik össze.) Németh felbuzdulva a Vitéz lélek sikerén újabb darabokat kér Tamásitól. Tamási azonban ekkor már egyre csüggedtebb. 1941. december 27-én levelet ír Némethnek. „Mélyen tisztelt Barátom! Kedves és figyelmes leveled, melyet az »Ellenzék« címére küldöttéi nekem, csak néhány nappal ezelőtt jutott a kezembe. Valóban úgy van, hogy Szűcs Lacit biztattam a darabbal, melyet még az ősz folyamán szerettem volna megírni, hogy rendes időben — ha jól sikerül a megírása — elő lehessen adni. Sajnos, egy félesztendő óta sokat gyengélkedem s ez a körülmény más terveim között ezt a tervemet is módosította. Jelenleg is csak úgy állok a darab megírásával, hogy február elejére határozott ígéretet nem tudok tenni. Ha azonban ez lehetséges, arra kérlek Téged, hogy január közepén mondhassak végleges választ. Lelkileg is nehéz a helyzetem, hiszen három sikertelen darab után nagyobb aggodalommal és több tusakodással ír az ember. Ezt bizonyára éreztette is néhány Szűcsnek tett megjegyzésem, melyeknek visszhangját a Te leveledben is megtaláltam, a legnagyobb örömömre; s amelyek minden lehető segítségre vonatkoznak, hogy az új darabnak a többinél jobb sorsa legyen. 86
