Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)
„Tudok én küzdeni remény nélkül is"
lehet — Németh gondjait. Az egész beállítottságát meghatározó Deák Ferenc-i hitvallás nélkül („Tudok én küzdeni remény nélkül is") a küzdelmet fel kellene adnia. A megbocsátható, önvédelemnek minősíthető visszavonulásra azonban Németh nem hajlandó. Korszerű magyarságtudatát kellene ehhez feladnia, amelyben hite szerint a színházművészetnek küldetése van. Ebben a politikailag ellehetetlenült helyzetben tovább sürgeti Hómant, hogy tegyen lépéseket a Színművészeti Akadémia reformjára. Hóman feltehetően a színészkamara felállításakor kap észbe. A feltevést alátámasztja, hogy már küszöbön áll a színházi társadalom faji szelekciója, ami a színházi és filmszakma megbénulásával járhat. Tovább már nem halogatható legalább egy rendezői tagozat felállítása. A miniszteri kívánságot Kiss Ferenc megértően fogadja, és nyomban felkéri Gótli Sándort és Hegedűs Tibort egy tervezet elkészítésére. Góth és Hegedűs 1939. május 22-én benyújtják tervezetüket 2 6, tehát megtörtént az, amit Hóman kívánt... És június 6-án — két héttel később! — Kiss Ferenc szomorúan jelentheti Hómannak, hogy a Rendezői Tanfolyamot „kellő számú és a feltételeknek megfelelő jelentkező híján a folyó iskolai évben sem tarthattuk meg." 2 7 (És itt következik a pökhendi válasz Hóman sürgetésére:) „Az év végi tanári értekezleten számbavettük az eddigi eredményeket, és egyhangúlag az a vélemény alakult ki, hogy egy különálló rendezői tanfolyam megtartását feleslegesnek ítéljük, mert a színpad művészete egy és oszthatatlan". Az érvelésben nyíltan kifejeződik Kiss Ferenc véleménye Hómanról és az irányítása alá tartozó kultuszminisztériumról. A levélben Kiss Ferenc még el is magyarázza Hómannak saját koncepcióját: „Azoknak a növendékeknek, akik magasabb irodalmi műveltséget, esetleg írói készséget árulnak el, nyomban a rendezői pálya felé terelhetjük figyelmét ..." Velük — mint azt Kiss Ferenc hosszadalmasan fejtegeti — az elméleti tanárok a későbbiekben behatóbban foglalkoznak, majd a harmadik évfolyamban a nyilvános előadást rendező tanár mellé asszisztensi feladatok ellátására osztatnak be. „Ezeknek a növendékeknek színészdiplomáját kiegészítenők azzal, hogy a rendezésben is kiképzést nyertek.'''' Hóman természetesen nem fogadja el Kiss Ferenc kibúvóit. Konzultál Némethtel és megbeszéléseik eredményeként az évad kezdetén, 1939. október 11-én, az illetékes miniszteri osztályfőnök ultimátumnak beillő levélben szólítja fel Kiss Ferencet, hogy nyissa meg az akadémia kapuját azok előtt, akik kizárólag rendezői képesítést akarnak nyerni. Kiss Ferenc meghátrál: október 29-én megírt válaszlevelében közli, hogy a budapesti és vidéki színészet színvonalának emelésére hajlandó elindítani egy hároméves akadémiai osztályt. Hóman viszont egy 1940. március 2-án kelt miniszteri leiratban emlékezteti az akadémia igazgatóságát, hogy tegyen előterjesztést a rendezői tanfolyamra: „A rendezői tanfolyam négyéves legyen. Felvehetők mindazok, akik nem esnek az 1939. 79
