Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)
„Tudok én küzdeni remény nélkül is"
adásainak eredményét nem látja. Ne feledjük, hogy Debrecen Horváth Árpádnak is, aki 1936-tól '39-ig igazgatja a debreceni színházat, „a kudarc, az összeomlás, a megsemmisülés városa" 6. Németh jóval reálisabban ítéli meg a város publikumát és vezetőit, tudja, hogy önmagát áltatná ilyen képzelgésekkel: Debrecen lesz az „alföldi Weimar" 7. Változatlanul fenntartja magántanári státusát, és az egyetem tanárait is bevonja munkájába. De figyelmének középpontjába most újból Szeged kerül, ahol — mint tudjuk — tíz évvel korábban két évadot töltött, és változatlanul a közelebbi célpont: a Színművészeti Akadémia. Szegeddel, illetve az ottani egyetemmel kapcsolatos terve valójában Sárospatakon születik, még 1939 márciusában, amikor a Klebelsberg által megalapított pataki Angol Internátus egyik diákja meghívja Az ember tragédiájának önképzőköri előadására. Nyomban vonatra száll, hogy jelen legyen a bemutatón. Itt, Sárospatakon ismerkedik meg ifjabb Horváth Istvánnal, akinek nevét tanulmányunk elején említettük. Az előadást követően ifj. Horváth István levelet ír Némethnek: „A magyar színjátszás első praeceptorának pataki látogatását feljegyeztük és megőriztük iskolánk annaleseiben" 8. Horváth István 1940-től már a szegedi tudományegyetem hallgatója, s most már Szeged és Budapest között folyik levélváltásuk. Az 1941. április l-jén bemutatott országos hírű Hamlet-előadás műsorfüzetébe — Szent-Györgyi Albert kérésére — Németh leplezetlen szándékú sorokat ír: „A színháztudomány döntő szerepet vihet a színházkultúra rendszeres és szerves irányításában, nemcsak mint valami elvont ihletett elmélet, hanem mint az élet kialakítására irányuló gyakorlati tudományág is. (...) Szükséges, hogy a színház-tudományok egyetemi intézetei igaz és valódi misszionáriusokat neveljenek a dráma-művészet művelésére, akik minden szempontból fel legyenek készülve s akik meg tudják teremteni a közvetlen kapcsolatot az elmélet és a gyakorlat között. Ezek közül egyesek a színpadról mint szószékről lesznek hivatottak hirdetni színmüveken keresztül a színek, a formák, a ritmusok, a tér és az idő, a beszéd és a csend, a fény és árnyékok segítségével a színház-művészetbe vetett törhetetlen hitet, míg mások az élőszó és a sajtó fegyverével küzdenek, hogy megnyerjék a publikumot a színház számára, amely, ha tisztes, legnemesebb formájába fogjuk fel, a kultúrának egyik legmagasztosabb tényezője. (...) Az egyetem pedig, mint színháztudományi intézmény, nemcsak színvonalánál, hanem lényegénél és szelleménél fogva is, bármilyen más eszközöknél jobban biztosíthatja valamely nemzet színművészeti fejlődésének folytonosságát, mégpedig az egyetemről kijövő if jakon keresztül. (...) A szegedi egyetemi színjátszás egyelőre még ifjúsági vállalkozás, de az egyetem felelős vezetőinek irányítása mellett csírája lehetne egy egyetemi színháztudományi intézménynek 9 „Hogy felvillanyoz ez a kis füzet!" Ezt a mondatot Németh László írja le a Híd című, Zilahy Lajos szerkesztésében megjelenő folyóiratban 1 0. A Pest hasábjain a fiatal Baróti Géza fejti ki generációja véleményét: 71
