Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)
„Nem tetszeni, hanem használni akarok"
Tudomásom szerint debreceni előadásairól nem készültek sokszorosított jegyzetek, miképpen a Pázmány Péter Tudományegyetemen megtartott előadásairól sem. Németh 1935 őszétől kezdi meg óraadói tevékenységét a Pázmány egyetemen. Felkérője természetesen Hekler Antal. Hekler, aki az egyetemen az archeológia és a művészettörténet professzora, 1938 őszétől mint helyettes tanár tart előadásokat az esztétikai tanszéken. Hekler kollégiuma: a színház esztétikája. Az előadássorozat témaválasztása jelzi Hekler végső célját: a színháztudomány, mint önálló diszciplína, kapjon végre katedrát a Pázmány egyetemen. Németh, akit az 1938-ban bekövetkező és a Nemzeti Színházra is kiható politikai fordulat ekkor már valóban erején felül veszi igénybe, habozás nélkül fogadja el Hekler meghívását. Helyzetén könnyít, vagy a budapesti egyetemen megkezdett tanári munkája eredményében bizakodik (hogy a Pázmány egyetem „átigazolja" Debrecenből, mint egyetemi magántanárt), amikor a debreceni egyetem 1938 őszétől szünetelteti előadásait. A budapesti egyetemi előadások megkezdését Németh nagy előrelépésnek tekinti. Ezúttal sem csak az a kínzó nyugtalanság hajtja, amiről az igazi színházmüvészt jellemezve oly gyakran beszél és ír, hanem az a, cél is — s ebben osztozik vele Hekler —, hogy a Pázmány Egyetemen méltó helyet kapjon (vagyis: katedrát) az élő színház kapcsolatát a tegnapok színházával fenntartó színháztudomány. Németh személyes problémája, hogy csak az egyetem lehet az a hely számára, ahol a hazai talajba átültetheti a jövőnek csírázó magokat. 1938-ban vagyunk, de Németh szeme előtt még mindig a weimari köztársaság „Theaterwissenschaftliches Institut"-jai képezik a követendő példát. Ezeken a szemináriumokon — írja a Színháztudományi tanulmányúton Európában című tanulmányában — „a színház tudomány túlmegy a történelmen. A színháztudomány a jelen problémáival is foglalkozik, a rendezés kérdéseinek tudományos megvilágításával, a színházkritika, színházjog, színház-szociológia, színház-technika stb. aktuális és megoldásra váró kérdéseivel". 1 4 Ekként lepleződik le Németh és Hekler szövetkezésének igazi célja: legyen az egyetem annak a reformnak tudományos bázisa, amelyet mindketten európai színvonalú színjátszásunk és drámaírásunk alapfeltételének tartanak. S ahonnan majd egy erős színházi szaktudással és Németh Antal-i szakszerűséggel kirajzó gárda átveheti a „Filléres színészkultusz" 15 gödrébe zuhant színjátszásunk irányítását. Az 1938—39-i tanévben Németh A rendezés és a szabadtéri előadások címmel tart előadásokat. Témaválasztását meghatározza, hogy a Nemzeti Színház 1938 nyarán kezdi meg a Shakespeare-mesejátékok szabadtéri előadásainak ciklusát a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. A következő tanév kezdetén (1939-40) Hekler levélben összegezi a Színházesztétikai gyakorlatok szeminárium sikerét, s a beszámolót követően a 65
