Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)

„Nem tetszeni, hanem használni akarok"

az időt másodpercekben méri, a növendékek körében soha nem két óra — addig tart, amíg a témát kimeríti. A következő szemeszter tanrendje bizonyítja, hogy kénytelen könnyíteni helyzetén. A magyar színháztörténet tárgyában változatlan óraszámot vállal. Az előadásokat ismét tíz részre osztja: I. a magyar színjátszás helyzete a XIX. sz. derekán; színészi stílus; II. drámaírói törekvések a kiegyezésig; a cenzúra; a közönség; III. Madách Imre és a színpad; IV. a népszínmű és a Népszínház; V. az operett terjedése és az opera kultusza; VII. Nemzeti Színházunk Paulay Ede haláláig; VII. drámairodalmunk a XIX. sz. utolsó negyedében; VIII. színészetünk a századfordulón; játékstílus; IX. a XX. sz. magyar színjátszása és drámája; X. idegennyelvű színészet Magyarországon; a magyar színházi kultúra hatása idegenben. A színháztudományi alapfogalmakat felölelő előadásait ezen a szemeszteren a színháztudomány módszertanának ismertetésével folytatja. A következő tanévben — ez már a harmadik szemeszter! — előadásait már három csoportra osztja. A három kollégiumot egyenként tíztíz órára tervezi. Az előadásokat változatlanul kéthetenként tartja, — a tananyag három csoportját figyelembe véve háromszor egy órában. Az első csoporthoz tartozik a magyar klasszikus drámák színpadi pályafutása. A másodikhoz a teátrális műfajok rendszerét ismerteti a debreceni hallgatókkal. A tíz előadás címe sokat árul el Németh analitikus és kompozíciós képességeiről: I. a színház és a művészetek rendszere; II. a teátrális ösztön és megnyilatkozásainak alaptípusai; III. a tánc és a pantomimia ősi és történelmi formái; IV. a szó szoros értelmében vett színjátszás, szavalás és szavalókórus; V. ének, opera és oratórium; VI. népies látványosságok a művelődéstörténelem és esztétika szemszögéből; VII. a bábjáték a keleti és nyugati világnézet tükrében; VIII. a technika teremtette új, teátrális jellegű megnyilvánulások: film és rádió; IX. a teátrális ösztön egyéb megnyilvánulásai az emberiség történelmében; X. a teátrális műfajok élet törvényei. Előadásainak harmadik csoportját — a színháztudományi alapvetéshez kapcsolva — a színház történelmi problémáinak szenteli. Ezt a hármas tagozódást követi a következő szemesztereken is. A negyedik félévben ez így jelentkezik: I. német klasszikusok a magyar színpadokon; II. tíz nemzedék operája; III. a színház időtlen problémái. Az ötödik félévben (az első csoportban) a francia, olasz és spanyol klasszikusoknak a magyar színpadokon való szereplésével foglalkozik, s ezt az előadássorozatot egészíti ki a hatodik félév anyagával: Shakespeare a magyar színpadon. A második csoporthoz tartozó előadásait az ötödik és a hatodik félévben így tervezi meg: a dramaturgia alapkérdései, ill. Európa és Ázsia színházi színképe. A harmadik csoportba osztott színháztudomány ötödik félévi előadássorozata: a színháztudomány és irodalomtudomány határkérdései. A hatodik félévi előadások tárgya: a dráma szerkezete és a zene. 64