Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)
„Nem tetszeni, hanem használni akarok"
hajtja új perspektívák felé, tehát az élő színház rnély és kiéghetetlen szeretete..." 1 2 Ez a túlzott vállalás úgyszólván biológiai problémává egyszerűsödik. Bírni fogja-e mindezt meglehetősen gyenge fizikumával? Németh az elkövetkező hetekben — a nemzeti színházi és a rádióbeli munka mellett — elkészíti hat félévre egyetemi előadásainak tervezetét. 1 3 (Mitrovics Gyula tanszékén hirdeti meg előadásait.) A debreceni egyetemen 1935 őszétől kezdődő első tanévének első és második szemeszterén párhuzamosan kíván foglalkozni a magyar színházi kultúra fejlődésével és a színháztudomány alapfogalmaival. A történeti részt egy-egy félévet alapul véve tíz kollégiumra osztja. Kétórás előadásai: (az első félévben) I. a magyar színészi lélek; II. az iskolai színjátszás; III. Kelemen László és kora; IV. színészetünk tanuló- és vándorévei; V. drámairodalmunk a XIX. sz. elején; VI. Kisfaludy Károly és a színpad; VII. Katona József és a magyar játékszín ügye; VIII. Nemzeti Színházunk megszületése; IX. Vörösmarty és a magyar színjátszás; X. színházi kultúránk és drámairodalmunk a szabadságharc előtt. A történeti rész egy-egy előadása között ismerkednek a hallgatók az ugyancsak húsz órás kollégiumra tervezett, tehát tíz előadásra szétosztott színháztudományi alapfogalmakkal: I. a színházzal foglalkozó tudomány mibenléte, keletkezése, múltja, művelői; II. színháztudományi problémák; a történeti és időtlen kérdések; a felmerült fogalmak; személyi és teátrális tényezők; III. a közönség lélektana; a közönség történelmi funkciója a színház fejlődése szempontjából; IV. a színész és alkotása; a színész és a közönség; a színész és a dráma viszonya; a színészi alkotás mibenléte; a játék, mint stílustörténeti probléma és a színháztudomány; V. a színész körül kikristályosult egyéb teátrális tényezők; a drámaíró a színház történelmében; a dráma irodalmi és színpadi szempontból; a dramaturgia és a színháztudomány; VI. a színészi elszemélytelenedés és áthasonulás külső kellékei: maszk és jelmez; a maszk, álarc lélektana; a maszk a müvelődéstörténelemben; a jelmez teátrális értelme; maszkos és jelmezes ábrázolások, mint színháztörténeti források és ezek jelentősége a színháztudomány szempontjából; VII. a játéktér változásai; színpad és színpadformák; a színházi és a képzőművészeti látás; a díszlet; VIII. a személyi és tárgyi teátrális tényezők kapcsolata; a harmónia kérdése; a rendező a színház történelmében és ma; IX. a teátrális tényezők foglalata: a színház, az épület értelme és jelentősége egyes korokban, a közönség társadalmi életformájának kifejeződése a nézőtér megépítésében; X. összefoglalás és átvezetés a módszertan taglalásához. A rendkívül alapos és részletes — magyarországi viszonyok között egyedülálló — tanterv súlyos tehertételként jelentkezik Németh életében. A kéthetenkénti debreceni utazás, az óraadás erősen igénybe veszi fizikailag is. Saját tapasztalatból tudom, hogy a tanításra szánt két óra Némethnél, aki a színházi munkában önmagától és munkatársaitól egyformán megköveteli a legapróbb részletekre is kiterjedő pontosságot, aki 63
