Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)

„Nem tetszeni, hanem használni akarok"

NEM TETSZENI, HANEM HASZNÁLNI AKAROK" Az e fejezet címéül választott idézetben Bajza József fogalmazza meg ilyenképpen a nemzeti színjátszásban való részvételének normáját: „Pesten, szeptemberben 1839". A bajzai mondat számunkra most próbakő. Németh Antal pályájának ahhoz a szakaszához érkeztünk, amikor ki kell derülnie az igazságnak: egy rendkívüli tudású diktátor-jelölttel van-e dolgunk, vagy egy olyan művésszel, aki tudását a korszerű, Európához felzárkózó nemzeti színjátszás érdekében kívánja felhasználni. Ezekre a kérdésekre csak a tényeket felsorakoztatva kaphatunk feleletet. Németh Antal pályájának mi csak az egyik nyomvonalán haladunk, de talán ezen is eljutunk a célhoz. 1934. december 20-án Hóman Bálint levelet ír a Nemzeti Színház megbízott igazgatójának, Voinovich Gézának, s egyebek mellett megemlíti: „Általában kívánatos a felbukkanó tehetségek számára— kivált külföldi sikerük nyomán — itthon is érvényesülési lehetőséget nyújtani. (...) Hasonló célból Herczeg Ferenc, az Országos Irodalmi és Művészeti Tanács társelnöke figyelmembe ajánlotta Németh Antal rendezői tevékenységét, kinek színházi kérdésekben való tájékozottságáról a római Volta-kongresszuson való szereplése kapcsán győződött meg".

1 E római előadássorozat hallgatói a korszak legkiválóbb színházi személyiségei, akik közül többen — Gordon Craig, Tairov, vagy Silvio d'Amico, a Reale Accademia di Arte Dramatica elnöke — éppen az előadás hatására, baráti és munkakapcsolatot teremtenek Némethtel. Silvio d'Amico később a Scenario főszerkesztőjeként fáradhatatlanul tevékenykedik az olasz—magyar kulturális kapcsolatok elmélyítésén — 1945 után is! Tairovval kapcsolatban más a helyzet. Emlékezzünk: vele Németh 1925-ben találkozik. Mint a Magyarság munkatársa ír Tairov társulatának 57