Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)

A készülődés évei

kenyérkereset nélkül, és csak Ön az egyetlen, kihez a koldulás látszata nélkül őszintén fordulhatok. (...) Hálás tanítványa, Gáti József."

3

7 Németh nem zárkózott el a segítségnyújtástól, erre Gáti Józsefnek egy másik leveléből következtethetünk, ugyanis ezt már a székesfehérvári Thália Színházból küldi. Az 1934—35-i színi évadban (és tanévben) Németh mint rendező — az előző évekhez hasonlóan — alig jut színpadhoz. Egyszerűen arról van szó, hogy a magánszínházak dzsungeljében eligazodni sem tud. 1934 májusában a Budai Színkörben előadott Ember tragédiája-előadás rendezésére is a fővárosi kulturális vezetés kéri fel. Németh utolsó írásában megemlékezik erről a várakozáson felüli sikert arató előadásról, nem említi azonban ennek az előadásnak egy másik „eredményét", azt a vitriolos anekdotát, amivel a Színkör igazgatója a pesti kávéházi folklórt gazdagította. „Elvállaltam —írja Németh —, de amikor megtudtam, hogy próbákra mindössze egyetlen hét áll rendelkezésemre, a meglevő díszletek és kosztümök felújítására pedig százötven pengő, kikötöttem, hogy nevem nem szerepelhet a színlapon, ellenben mindent elkövetek majd, hogy becsületes és a körülményekhez képest érdekes előadás kerüljön a közönség elé."

3

8 Amikor közli döntését Sebestyén Gézával, a Színkör igazgatójával, hogy neve nem szerepelhet a színlapon, Sebestyén vállat von: „Mondja már, akkor marad a Madách!" Ezt a bonmotot aztán évtizedeken keresztül mesélték egymásnak Németh ellenfelei és ellenségei. Ebben az évadban Németh még egy rendezői feladatot kap: operát rendezhet a Városi Színházban (Auber: Fra Diavolo). Évad végén pedig mint rendező-tanár lép a nyilvánosság elé, mégpedig az Egyesületi Színészképző végzős növendékeivel. A Belvárosi Színház kölcsönbe vett színpadán Baktay Ervin fordítói és játékmesteri közreműködésével rendezi meg az V. századi görög tragédiákkal egyidejű szanszkrit Sakuntalát. Ezt a Kálidászának tulajdonított hét felvonásra tagolt müvet Baktay Ervin — új fordításban — alkalmazza színpadra. A Sakuntala kiválasztásának dramaturgiai indoka: beleillik Németh világszínházi, ezen belül főként a keleti színjátszást a magyar közönséggel megismertetni akaró elképzelésébe. A Herdert és Goethét is megbabonázó Sakuntala nálunk először egy muzsikusig jut el: Goldmark Károlyig. Goldmark világhírét az 1865-ben komponált Sakuntala-nyitány alapozza meg. Színpadra 1888-ban kerül a Sakuntala első alkalommal, a 48-as eszmékhez a 67-es kiegyezés után is hűségesen ragaszkodó, színésznek és elméleti írónak is kiváló Rakódczay Pálnak köszönhetően. A Sakuntalát 1933-ban a Nemzeti Színház is bemutatja, mégpedig Horváth Árpád rendezésében. 52