Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)

A készülődés évei

A Németh Antal rendezésében (Fiók Károly és Arany János fordítását megújító Baktay Ervin közreműködésével) bemutatott Sakuntala az Egyesületi Színészképző harminc növendékének nyújt bemutatkozási lehetőséget. A színlapon

3

9 megtaláljuk Gáti József nevét, és a két szerepet is eljátszó Somogy vári Rudolfét, akit a színlapíró ekkor még Skoda Rezső néven tüntet fel. Németh pályájának eseményekben egyik leggazdagabb időszakában, az 1935—36-os színi évadban, rendezői tanfolyamot vezet az Egyesületi Színészképzőben. A tanfolyam növendékei 1936. február 7-én a Zeneakadémia kistermében Moliére Kényeskedökjét állítják színpadra. A rendező: Halmos Ilonka. Később Csillag Miklósné néven (1945 után) a Színházművészeti Főiskolán Gellért Endre tanártársa. „Nemzedékeket tanít magyar és nemzetközi színháztörténetre" — így emlékezik meg róla Molnár Gál Péter.

4

0 Németh Antal Fondja 5 levelet őriz, melyeket Halmos Ilonka írt tanárának, Németh Antalnak.

4

1 JEGYZETEK 1 Németh Antal: A rendezőnevelés és színészképzés problémája. In: Uj színházat! Vál. és szerk.: Koltai Tamás. Bp., 1988. 76. A színművészet magániskolái oktatásáról Szekfű Gyulának és Németh Antalnak egyik, 1936-os levélváltása igen hasznos véleményeket tartalmaz. Közöljük a két levelet (OSzKK. N. A. F. 2916): „Igen tisztelt Kedves Barátom, most értesülök, valóságos kétségbeeséssel, hogy unokahúgom mai próbaelöadására személyesen elfáradtál, miután, úgylátszik, az illető magániskola vezetősége meghívott — ami az én tudomásom nélkül történt, és valójában nem is helyeselhetek most utólag, hogy megtudtam. Én már megnéztem ott egy ilyen vizsgabemutatót, s bár nem vagyok szakember, az a vélemény alakult ki bennem, hogy az ilyen magániskolákat be kellene tiltani, mert tehetségtelen fiatalok fejét elszédítik, és megbolondítják őket. Félek, ez az eset unokahúgommal is, akinek annyit emlegették, hogy tehetséges, hogy most már évek óta fizet film-, ének- és színiiskolában, és sem ő, sem szülei nem hiszik el, hogy bizonyára azért nem kap szerződést, mert nálánál tehetségesebbek is vannak. Amikor Téged kérésemmel zavartalak, azt reméltem, hogy ha meghallgatod őt, s megmondod akár neki, akár esetleg telefonon nekem nagybecsű véleményedet, ezzel végre kiderül autoritása, van-e tehetsége, s ha nincs, meg lehetne őt és családját szabadítani ettől a végnélküli »iskolázástól«. Nagyon hálás volnék, ha ez irányban közlést kaphatnék Tőled — esetleg telefonértesítésre egy pillanatra tiszteletemet tenném Nálad, vagy telefonon mondanád meg véleményedet (déli órákban a Magyar Szemle telefonján található vagyok). Szíves elnézésedet kérve mindezért, vagyok őszinte híved 1936. V. 23. Szekfű Gyula" 53