Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)

A készülődés évei

lentösebb, Galamb Sándor felismeri a válságos helyzetből kivezető utak egyikét: a színészképzés fontosságát. Ezzel ismét elérkeztünk a művészeti oktatás problémájához. Mint­ha ez lenne az a bizonyos archimédeszi pont... Dr. Galamb Sándor 1934-től igazgatója az 1903-ban alapított Or­szágos Színészegyesület Színészképző Iskolájának. (Ebben az évben vál­lalja el a Nemzeti Színház dramaturgi munkakörét.) Galamb egyike a leg­kitűnőbb színházi orientációjú irodalomtörténészeinknek, tanára a Szín­művészeti Akadémiának is. Mellesleg jelentős drámaírói és kritikai tevé­kenységet is folytat. A Szín észképző élén első tevékenysége a tanári kar átszervezése. Igazgatása alatt a korszak színházi reformnemzedékének sok kiválósága fellelhető a tanárok között. Galamb Sándor komoly erőfeszíté­sének eredményeként ekkor valóban együtt van a legjobbak gárdája: Hont Ferenc, Horváth Árpád, Pünkösti Andor, Ascher Oszkár, Solt (Speneder) Andor ... és Németh Antal. Németh tehát egy lépéssel közelebb került céljához, immár tanít­hat, mégpedig egy társadalmi pozíciójában megerősödött intézményben. A Színművészeti Akadémián minden megy változatlanul a maga útján, ahogyan azt évtizedek óta megszokták. Négyszemközti beszélgetésekben Németh többnyire megválaszo­latlanul hagyta a Színészegyesületi iskolában végzett munkáját feszege­tő kérdéseket. Annyit azonban elárult, hogy a színészképzésben itt több örömöt talált, mint korábbi magániskola] tevékenységében. A nehézfejü tanítványokkal való veszkődést lélekölőnek nevezte, valójában azonban szeretett tanítani. Tegyük hozzá: a tehetséges tanítványok különösen ins­pirálták. Hogy tanárként milyen lehetett a fiatal Németh, ebben — utóla­gos okoskodás helyett — szerencsénkre eligazítónk lehet az egyik tanít­vány megmaradt levele. A levél 1936. május 22-én kelt, írója az a Gáti József, akit az ötvenes évektől nyugalomba vonulásáig az előadóművészét egyik legkiválóbb képviselőjének, a versmondás szuggesztív művelőjének ismertek el kortársai. „Mélyen Tisztelt Igazgató Úr! Személyes tisztelgésemmel nem akartam rabolni Igazgató Úr ide­jét, e pár sorban kérem szíves jóindulatát, melyet eddig is éreztem, vala­hányszor Önhöz fordultam. Kardos Géza állomáshelyére szeretnék leszerződni színész-rende­zőnek. Ha Igazgató Úrtól néhány soros levélbeli támogatást kaphatnék, úgy érzem, vállalkozásom sikerrel járna. — Legutolsó fogadóóráján Igaz­gató Úr volt szíves megígérni, hogy ha lehet, foglalkoztatni fog a Rá­dióban. Nagyon kérem, ne ejtsen el, hiszen fél éve vagyok szerződés és 51

Next

/
Thumbnails
Contents