Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)

A készülődés évei

Horváth Árpád sem minősíti másképpen az ottani körülményeket: „Egy intézmény mindig s legfőképpen saját magától, belső, önmagában rej­lő okok következtében gyengül vagy hanyatlik". Gömbös Gyula minisz­terelnökhöz eljuttatott, 1934-ben megírt beadványtervezetében Horváth megmagyarázza ezeket a „belső, önmagában rejlő okok"-at: „ ... a végle­ges beérkezettség (Nemzeti Színház), a kiharcolt, de most már birtokon belül élvezett örökös állás (Nemzeti Színház) elvette, lefosztotta a hevü­letet és fanatizmust, ami nélkül lehetetlenség színházat csinálni — még teljesen tehetséges emberekkel is". 3 4 Németh Antal egyik életcéljának követése indokolja, hogy itt köz­beiktassunk két mondatot — kiegészítésül Horváth Ádám véleményéhez is — a Színművészeti Akadémia állapotáról. Az akadémia tanári karának többsége ebből a mélypontra jutott Nemzeti Színházból kerül ki. Igazga­tója, Odry Árpád, örökös tagja és főrendezője a Nemzeti Színháznak, s ugyanakkor a Rádiónak is. És milyen helyzetben van a tekintélyes családfára visszatekintő vidéki színészet? Forduljunk a válaszért ismét Horváth Árpádhoz, már csak azért is, mert ha megéri, az 1945-tel kezdődő történelmi korszakban színházmű­vészetünkben meghatározó szerepet játszott volna. (Több egybehangzó vélemény szerint — sajnos, ezt dokumentálni nem lehet — a kommunista párt őt állította volna a Nemzeti Színház élére.) Horváth Árpád 1937-ben írja: „Kolozsvár, Nagyvárad, Arad, Temesvár, Kassa, Pozsony, Szabadka, a nagy vidéki centrumok elvesztek. Az általános gazdasági elszegényedés a megszűkült határok közé zsúfolódott s ezért szűkebb kenyérre kényszerült színészlétszámot jobban beszorította a pária- és proletársors kalodájába, mint Déryné korában, mert akkor legalább erkölcsi megbecsülés volt a színészet sorsa a vezető társadalmi rétegek, arisztokraták, táblabírák s mecénások részéről" , 3 5 Ez a fővárosi színészet hátterének néhány mondatban összefog­lalt ijesztő analízise. Ujabb kérdés: van-e a közművelődéssel, színházzal foglalkozókban készség a minőségi megoldások iránt? „A mai zűrzavar és dilettáns tobzódás csak következménye már Ady minőségi magyarsága bukásának" —írja Jócsik Lajos, akit csak találomra emeltem ki a harmin­cas évekről beszélő írástudók népes seregéből. 3 6 A színház csak hivatását tölti be, amikor intézményi válságával hűen tükrözi azt a társadalmi hely­zetet, amiben fennmaradásáért küzd. Hóman nem tud gátat vetni a bomlásnak. A Nemzeti Színház például, Hevesi távozását követően, két megbízott igazgatót „fogyaszt el". A Márkus Lászlót követő Voinovich Gézával az irodalmi ízlés kerül hatalomra. Nem véletlenül választja ki Voinovich segítőjének dr. Galamb Sándort. 0 az az irodalmár, aki ért a színházhoz is. És ami ennél is je­50

Next

/
Thumbnails
Contents