Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)
A készülődés évei
csökkenni nálunk ennek a lázadásnak az ereje (mígnem átmegy a teljes konformizmusba). S ezzel egyidöben szakítja meg a színház kapcsolatát a múlttal, a hagyományokkal. Németh idejében ez a múlt még követendő példaként él egyesekben. A reformhoz való kötődésről tanúskodik Némethnek az a pályázata is, amit 1930-ban nyújt be Szeged város polgármesterének. Ebben hangsúlyozza, hogy az előző években tevékeny résztvevője volt a fővárosi színházi reformmozgalmaknak, s egyik alapítója a rendezői kísérletezések céljait szolgáló Színpadmüvészeti Stúdiónak. Hivatkozik tanáraira: Jessnerre, Reinhardtra, s annak jelzésére, hogy operarendezést is vállal, megemlíti Ernst Lega.lt és Ludwig Hörthöt, akik segítettek elsajátítani a rendezői munkának ezt a válfaját. Majd ennyi avantgárd után igazán meglepő fordulattal felfedi igazi célját is: „Az elveszett Kolozsvári Nemzeti Színház helyébe Szegeden kell megteremteni az ország második Nemzeti Színházát". 1 9 A szándék egybeesik a klebelsbergi művelődéspolitika irányvonalával, ne feledjük, hogy ugyanez a folyamat zajlik le a felsőoktatásban is: Klebelsberg a kiesett kolozsvári egyetemet a szegedi és a debreceni egyetemekkel pótolja. De hogy nem a hivatalos művelődéspolitika szolgai másolása Németh célja, arról pályázatának egy másik részében fejti ki nézetét: „A magyar vidéki kultúra viszonylagos elmaradottságának, és mind művészi, mind anyagi válságának az a legfőbb oka, hogy városaink színházaiból hiányzik az önállóság, a kezdeményezés bátorsága. A vidéki színházak műsor tekintetében Pestet követik, nincsenek tekintettel a fővárosétól sok mindenben eltérő helyi közönség lelkiségére, színházi kultúrájára, irodalmi ízlésére. Kolozsvár volt az egyetlen magyarországi város, amely önállót mert színházi téren nyújtani, amikor Budapestet megelőzve elsőnek hozott ki egy sor, Magyarországon még színre nem került Shakespeare-drámát, és amikor megrendezte az első magyar drámatörténeti ciklust. Színészei sem voltak a mai értelemben vett vidéki színészek; Kolozsvár nagy súlyt helyezett az új generáció nevelésére. Évtizedekig Kolozsvár szolgáltatta a főváros számára az utánpótlást". Az utolsó két mondat Németh nevelői szándékának leplezetlen feltárása. Kimondja: iskolát akar teremteni Szegeden, s ezt az elképzelését megosztja a város legkiválóbb szellemi vezetőivel is. (A későbbiek során találkozunk majd Szent-Györgyi Albert egyik levelével, mely alátámasztja állításunkat.) Németh pályázatát azonban a város vezetősége elveti. Kompromisszum születik: Németh Antal 1930 őszétől dramaturgfőrendezője a szegedi színháznak. Ebben a beosztásában huszonhárom darabot rendez; az előző évad huszonkilenc darabjával együtt a szegedi két év alatt ötvenkettőt! 1931-ben azonban véget ér a Klebelsberg-éra (megbukik a Bethlen-kormány), mire a város konzervatív vezetősége fellélegzik. A visszarendeződés során Némethet is elbocsátják. Keresztury Dezső, akivel még a. berlini ösztöndíjas korszakban köt meleg, egyelőre zavartalan barátságot, 1931. december 11-én Berlinből küld levelet Né46
