Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)

„Aki úszni akar ebben az álló tóban"

felváltó szabadgondolkodás milyen erőteljesen jelentkezik félévi és évvégi osztályzataiban. A jeles osztályzatok egyhangúságát három alkalommal szakítja meg jó érdemjegy, két esetben a hittan rubrikában (Németh római katolikus vallású), a harmadik jót 1920-ban kapja, mintegy figyelmeztetésként 1919-es magatartására. Ezt a jót a magaviselet rovatban találjuk. Ezek a szeplők bizonyítják, hogy Németh, aki szüleinek szegénysége miatt nemegyszer számolni kénytelen középiskolai tanulmányainak megszakításával, a korszak világnézeti, etikai és politikai áramlatait már mint szuverén szellemű ember fogadja. Életrajzi vázlatában érzékletes leírást kapunk az Adytól Kassákig eljutó fiatal diákról, aki a Ma szerkesztőségében hosszú beszélgetéseket folytat az „aktivisták" színházteoretikusával, Mácza Jánossal. Témájuk — Mácza János munkásságának ismeretében elképzelni se lehet mást — színjátszásunk forradalmasítása. Az első egyetemi tanévben még tiíl sokat markol fel a kínált tárgyakból. A második évfolyamba lépve már fékezi tanulni akarása mohó vágyát. Kialakul tanrendje: főszak az esztétika, mellette irodalomtörténetet és pszichológiát tanul. A tanári kar névsora mellesleg jól példázza Klebelsberg tudománypolitikáját: Beöthy Zsolt, Gombocz Zoltán, Négyesy László, Pauler Ákos, Szinnyei József, Kornis Gyula, Császár Elemér és Kéky Lajos. Az utolsónak említett Kéky Lajos rövidesen Németh szerzőtársa lesz a Színészeti lexikonban megjelent A magyar színészet története című tanulmányban. A felsőoktatásunk történetének egyik legeredményesebb fejezetét megteremtő professzori karhoz csak kis adalék ez a névsor. Németh indexében a második évfolyamban jelenik meg Hekler Antal neve. Ez a találkozás kihat Németh világnézetének alakulására. Egyelőre a színházi pályára készülő fiatal diák szellemi horizontjának kiszélesedésében játszik szerepet. Hekler Antal nevét ma már kevesen ismerik. A Pázmány egyetem Művészettörténeti és Classica-Archaeologiai Intézetét vezető Hekler, aki a művészettörténetnek is előadója, eredetileg jogásznak készült. Saját vallomása szerint 1902-ben Görögországba utazott, s az ottani élmények hatására módosította pályáját. Görögországi szellemi kalandozásairól írott könyvét Péterfy Jenőnek, az öngyilkosságba menekült kiváló hellenistának és esszéistának ajánlotta, s ezt követően — családja ellenkezését görögországi útitársa és rokona, gróf Klebelsberg Kunó segítségével elhárítva — beiratkozott a müncheni egyetemre, hogy annak világhírű archeológiai tanszékén második diplomáját megszerezze. Hekler az 1922-23-as tanévben a görög színház esztétiká ját adja elő tanítványainak. Az előadások Némethnek elsősorban judíciumát erősítik, miközben beavatást nyer a görög kultúrába. Másrészt most szembesítheti olvasmányélményeit (pl. Nietzschét) egy európai koponya valóságlátásával és tudásával. (Különös játéka a sorsnak, hogy ő. aki később az európai színházi kultúra felderítése céljából később — mint e sorok írójának nem egyszer mondta — „Madách ügynökeként" beutazza Európát, 26