Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)
„Aki úszni akar ebben az álló tóban"
görög földre csak 1966 őszén, tehát halála előtt két évvel jut el. Találkozását a görögség emlékeivel — ő maga fogalmazott így — legnagyobb fiatalkori élménye beteljesülésének tekintette.) Ha a katedráról Hekler csupán kihűlt ismereteket közöl vagy megcsontosodott elméleteket hirdet, Németh soha nem jut el filhellénizmusának titkához. Hekler célja, hogy megértesse, ha „a görög kultúra egy sugara a lelkünkbe száll", akkor megértjük a görögség üzenetét, amely „két évezreden át példáival az emberiség legnagyobb iskolája volt". És a hangsúly ezen az iskolán van, mert maga a görög kultúra „nem a legmagasabb érvényű norma többé, nem utánzandó mintakép, nem is maga a tökéletesség, hanem a tökéletességre való törekvésnek, a haladásnak legnagyobb és legsokoldalúbb példatára". 1 6 Ezek az évek elmélyítik Hekler és Németh — a mester és tanítványa -— kapcsolatát. Hekler, ha egy ideig táplál is magában kevés reményt, hogy Némethet megnyeri a klasszikus archeológiának, hamarosan belátja: ezt a fiatal hallgatót nem szabad eltéríteni céljától. Ez nem jár együtt Németh „ejtésével". Sőt! Hekler közeledik Németh színháztudományi érdeklődéséhez. Mint majd látni fogjuk kapcsolatuk 1938-tól új minőséget kap: Hekler ebben az évben hívja meg vendégtanárnak a Pázmány egyetem esztétikai tanszékére. Egyetemi éveiben Németh szorgalmas és hűséges hallgatója Négyesy László esztétikai és irodalomtörténeti előadásainak. Az eddigiek ismeretében nem jelent meglepetést, hogy ezen a szemináriumon Németh már nemcsak hallgatóként szerepel, hanem a proszeminárium vezetőjeként is. Négyesy előadásai zömmel a XIX. századi magyar irodalmat ölelik fel. Esztétikai szemléletében Gyulai Pált követi, de ez nem akadályozza meg a „másként gondolkozó" Németh befogadásában. Németh leckekönyvében a második és harmadik tanévtől új tanárokkal találkozunk. Az Eötvös-kollégiumi katedrát az egyetemivel felváltó, írógenerációkat felnevelő Horváth Jánossal, az irodalomtörténész, müvelődéskutató Zolnai Bélával, a zene- és lánctörténész Haraszti Emillel, a zenetörténetet előadó Toldy Lászlóval és a négykötetes Egyetemes neveléstörténetet megíró Fináczy Ernővel. Ismét egy kis mustra Klebelsberg oktatói gárdájából! Az előadók színvonalára következtethetünk abból is, hogy Németh csak fél évig hallgatja a mérték alatt maradt Ferenczi Zoltánt, aki pedig Madách-stúdiumot vezet, tehát számára az egyik legfontosabb téma kalauza lehetne. A Pázmány egyetem tanári karából elsősorban Hekler méri fel az egyetemről végbizonyítvánnyal 1925-ben távozó Németh lehetőségeit. Ha fel tud adni valamit elveiből, felküzdheti magát a neves mükritikusok táborába. A színházi pálya jóval több megalkuvásra kényszerítené. A számításba vehető színházi avantgárd mint működési terep ekkor már szinte járhatatlan. Példa erre Palasovszky Ödön Zöld Szamár Színházának sorsa. Ezt a kísérleti színházat 1925-ben teljes értetlenség és hideg közöny 27
