Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)

Függelék - Az ember tragédiája 1944~es új rendezői terve (Németh Antal előadássorozata a rendezőképző akadémián)

sal. A Tudós magyarázza a múzeumi tárgyakat, miközben tanársegédje elindítja a vetítőgépet. Vetítéssel azonban csak a tárgyak egy részét mutatja meg. A többit állóképeken vagy mozgóképen (keskenyfilm vetítésével) ismerteti. Szirénajelre a képmutogatás megszűnik, s máris a munkaraport színhelyén vagyunk. Jobbról lép be az aggastyán, aki nem egy szenilis öregúr, hanem egy erőteljes férfi. Ez a jelenet csak színházi megoldással nem sikerülhet. Éppen ezért igénybe vesszük a filmet. A jelenetben sok ezer — egyforma! — ember sorakozik fel. Közülük csak azok lépnek ki, kiket szólítanak. Uniformizált embereket látunk, akik azonban lélekben nem egyformák, különböző egyéniségeket takarnak a falanszterhez tervezett ruhák. Ádámot az előhívottak mindig emlékeztetik valakire; amikor megszólalnak, hirtelen felfedezi Luthert, Michelangelói stb. A vetített tömegből lépnek ki az előhívottak, mégpedig zárt csuklyával. Ádám nem a felfedett arcból, hanem szavaikból ismeri fel őket. A felismerés tehát nem külsőleges jegyek alapján történik. (Vö. Madách reinkarnációs hitével.) A londoni és a falanszterbeli jelenet az új rendezésben nem bomlik két részre (egy pozitívra és egy negatívra). Ezekben a színekben nincs igazi cezúra, vagy ha van, nem érdemes hangsúlyozni, felnagyítani. A falanszter-jelenet felosztása: 1. Városkép; 2. A város udvara; 3. Laboratórium; 4. Az „auditórium maximum"; 5. A munka-raport színhelye. * A jegyzetek itt megszakadnak. * Németh Antal az 1944-es rendezőképzőn megtartott előadássorozatának második felét Az ember tragédiája új rendezői koncepciójának ismertetésére fordította. Az előadásokon készült feljegyzéseket — elsősorban Varga Géza jegyzeteire támaszkodva — a szükséges korrekciókkal (nyelvtan, az élőbeszéd és a leírt szöveg közti különbség, félrehallások stb.) és a korábbi rendezésekre is (nagyon vázlatosan) utalva közöljük. A könyvben több helyütt hivatkoztunk Némethnek az Egy emberöltő Az ember tragédiája szolgálatában című visszaemlékezésére. Ebből a tanulmányból is kitűnik, hogy Némethet nem kis mértékben az európai elmaradottságunk miatt érzett szégyenkezés is serkentette arra, hogy foglalkozzon a Tragédiával. A németeknek van egy időtlen, Goethe érde198