Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)

Függelék - Az ember tragédiája 1944~es új rendezői terve (Németh Antal előadássorozata a rendezőképző akadémián)

meként az európai kultúra szimbólumává vált Faustjuk, a norvégoknak egy nem kevésbé híres, közismert drámai költeményük, a Peer Gynt. A példának kiragadott két dráma mellé Németh nem a kis népek szellemi embereit oly gyakran jellemző tolakodó nagyzolásból teszi a Tragédiát. Szenvedélyes vonzalmának egyik oka a Tragédia esztétikai értékeiben rejlik. „Vannak helyek —- írta Arany János valahol a Tragédiáról —, hol a dikcióval, a pátosszal a vers minden non plus ultráig emelkedik. Ezeket Shakespeare sem csinálta volna különben." A másik okot ennél mélyebbre fúrva találjuk meg Németh Antal eszmerendszerében. A tragédia is két korszak határán születik. Hasonlóan az eget ostromló és végül is elkárhozó Faust doktorhoz, aki a XVI. századi forradalomban, a reneszánsz és a reformáció eszméinek ütközésében formálódik ki. (A Faust életsorsával foglalkozó munkák végtelen áradatának első dátuma az 1587-es Népkönyv, mely a Faust-monda első összefoglaló tárgyalását tartalmazza.) És hasonlóan a kettősséghez, amely Ibsen írói pályájának zenitjén jelenik meg. „Ibsen 1867-ig, külföldi útjáig s a Peer megírásáig erősen nemzeti érzésű volt. 0 vezette az első norvég nemzeti színházat, és darabjaiban is népi-nemzeti témákat dolgozott fel. De Brandbarx és Peer Gyntben már csak a keret skandináv, belül végtelen a látóhatár"

1 —írja 1941-ben a Peer Gynt áprilisi próbáinak szakaszában Székely György. „Ibsen a Peer Gynt írásakor félúton van" — s ebből születnek alig magyarázható kettősségei a költeménynek. Székely György e kettősségek közt első helyre teszi Peer (és Ibsen) norvégságát és világpolgárságát. Ezt követik a költészet (fantázia) és a naturalista szemlélet, majd a realitás és az irrealitás ütköző kettősségei. S mindezt sorozatosan megjelenítve, alakokká formálva, jelenetekben szétosztva megtaláljuk Madáchnál is. Ez a kettősség mutatkozik meg Madách eszmetörténeti, világnézeti fejlődésében is. Mint Németh G. Béla írja: „A romantikus liberális történetfilozófiák szabadságeszméje szembesült gondolkodásában a pozitivizmus természettudományos gépies determinációtanával. Hatalmas kérdés volt ez akkor, s hatalmas kérdés valójában ma is."

2 És hatalmas kérdés ez a Tragédia leghűségesebb rendezőjének, Németh Antalnak is, aki — mint láttuk — fiatalkori történelmi tanulmányai során jut el egy tipikusan „két korszakos" politikusig: Deák Ferencig. (Emlékezzünk az 1832—36-os országgyűlésről írott és féltve őrzött deák-i „végjelentésre".) Hogy Németh számára mit jelent az 1848-hoz vezető reformkori eszmevilág, mely szembenáll a legújabb kori „gépies determinációtannal", s hogy mindez nem utólagos belemagyarázás, arra — számos egyéb mellett — az egyik legszebb példát a kaposvári Csiky Gergely Színházban rendezett Thorton Wilder: A mi kis városunkhoz (bemutató: 1957. márc. 8.) kiadott műsorkalauzba írott sorai adják. A Kínában nevelkedett Thorton Wilder életének és müveinek ismertetése közben kiemelten közli 199