Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)
Miniatűr Weimar az Andrássy úton — 1944-ben
tényező lehet, mint a tárgyak között mozgó színész szereplése. Ez még Némethnek is probléma, erről tanúskodik A magyar színészi lélek paradoxona című írása. 8 Németh rendezései során számos esetben próbálkozik az európai színpadi forradalom leszűrt eredményeinek hazai megvalósításával. Milloss Aurél bevonása a nemzeti színházi előadások korszerűsítésébe is ide vezethető vissza. Az ember tragédiája egyik-másik rendezői koncepciójának kidolgozásánál is helyet kap a craigi esztétika, mert a magyar drámairodalomból talán ez a mü az, melyre érvényes, hogy „nem kel versenyre az élettel, inkább túllép rajta". 9 Németh egyik óráján félbeszakítja a huszadik századi színházművészet ellentmondásoktól terhes, számos szélsőséges irányzatot is magába foglaló helyzetének ismertetését 1 0, még figyelmeztet bennünket a görög színház klasszikus törvényeinek sugalmazó hatására, azután új témába kezd. Felvázolja Az ember tragédiája új rendezői koncepcióját. Ebből az új rendezői tervből — Varga Géza gondosságának köszönhetően — számos részlet fennmaradt. Varga Géza, akit már korábban szerződés kötött a Nemzetihez (a Krecsányi-hagyaték feldolgozásával foglalkozik), jól tudja, mit jelent Németh számára a Tragédia. Saját szorgalmán kívül ez is közrejátszik a jegyzetek aprólékos elkészítésében. Különös helyzetben éltünk. Tudtuk, hogy Németh lélekben már készülődik a Nemzeti Színház elhagyására. Az órákon és a délelőtti próbákon célzásokat is tett erre, de mi még reménykedtünk. A körülményekről egyszerűen nem akartunk tudomást venni. Lehet, hogy Németh is így volt ezzel, mert az egyre sötétedő horizont ellenére még elkészítette a Nemzeti Színház 1944—45-i műsortervét. Evadkezdő darabnak a Tragédiát állította be. Mint mondta is, ezt a Tragédiát a korábbi nyolc rendezés tanulságainak figyelembevételével fogja színpadra vinni. Az Egy emberöltő Az ember tragédiája szolgálatában című tanulmányában 1 1 (1967-ben tekint vissza aktív éveire) részben emlékezetére is támaszkodva foglalja össze Tragédia-rendezéseinek történetét. (A továbbiakban ebből a tanulmányból következnek idézetek.) Megemlíti, hogy Schwengeler svájci író Hontalan nép című darabja rádiós bemutatásának viszonzásaként 1943. február 11-i premierrel még megrendezi Bernben a Tragédiát. „Ezzel a nyolcadik rendezésemmel azután be is fejeztem megvalósult Tragédia-elképzeléseim sorát, mert néhány hónap múlva, Magyarország német megszállása után a Sztója.y-kormány felmentett a Nemzeti Színház igazgatói teendői alól. Az utolsó hónapban még kaptam egy meghívást Madridból, hogy az időközben elkészült spanyol fordítás ottani rendezését vállaljam el, de a torlódó történelmi események megakadályoztak ebben." (464.) Németh a további két évtizedet áttekintve még két reményét említi, egy veszprémit, amitől a színház által kijelölt szereposztás miatt áll el, és egy bécsit, ahová „Fachbera.ter"-nek, tanácsadónak hívták. Mint az említett tanulmányban írja: „Nem tudom, mi volt a megígért meghívásom elmaradásának hátterében, csak azt tudom, 141
