Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)

Miniatűr Weimar az Andrássy úton — 1944-ben

hogy semmiféle elégtételt nem éreztem a kritika olvasása közben". (465.) A Burgtheaterben 1967-ben bemutatott és megbukott Tragédiát — Németh megfogalmazásában — „dzsessz-számokra emlékeztető songokkal" korszerűsítették! Németh ebben a visszaemlékezésben megemlíti a madridi, illetve az 1944. szeptember 1-jére tervezett előadásokat, de nem tér ki új rendezői elképzeléseire. Feljegyzések hiányában persze erre nem is vállalkozhat. Varga Géza jegyzeteiről pedig nincs tudomása. Valóban csak a véletlennek köszönhetjük, hogy a tanulmányunkhoz csatolt függelékben felidézhetjük azt a rendezői elképzelést, amit Németh 1944 tavaszán a rendezőképző hallgatóinak előadott. S amely feltehetően alapját képezte volna a madridi, budapesti és a tervezett további bemutatóknak. A szemesztert — Németh politikailag tarthatatlan helyzete ellenére — a júniusi kollokviumokkal még sikerül befejeznünk. G. Kovács Tibor — talán, hogy lelket öntsön belénk! — utolsó óráján közli, hogy a jövő évtől a tanári karhoz csatlakozik Kéky Lajos, a Színművészeti Akadémia tanára, neves Arany-kutató, a XIX. századi elbeszélő költészet professzora. (Kéky 1946-ban halt meg.) Németh — mint erről már szóltunk — a Tavaszmező utcai gimnáziumból ismeri Kékyt, ott volt tanára. A régi kapcsolat alapján Németh ismét nyer egy kitűnő tanerőt. G. Kovács ismerteti a szeminárium jövő esztendőben felállítandó stúdiójának munkatervét is: a hallgatók vizsgafeladatként kapják a Csongor és Tündét, valamint Svend Borberg Bűnös és szentes J. Priestley Túl a nagy folyón című drámáját. A színpadra állítás munkájában mindenki részt vesz, a színészeket a Színművészeti Akadémia növendékei közül toborozhatjuk. (Az akadémistákkal már az első félévben jól fejlődik a kapcsolat. A két darabot Székely György fordítja le, a Priestley-drámához Fábry Zoltán tervezi meg a díszleteket.) Megkapjuk a nyári programot is, melynek elvégzését — mint G. Kovács mondja — Németh direktor úr honorálni fogja: 1. Ki kell választani egy színdarabot és azt színpadra alkalmazni; 2. Mindenki egyénileg készítse el a két-három darab szereposztását, pontos szerepanalízissel; 3. Meg kell tervezni a kiválasztott darab színpadképét. Úgy teszünk, mintha komolyan vennénk a feladatot, holott júniusban már tudjuk, hogy a történelem pontot tesz a Németh-korszak végére. A szétszéledő hallgatók többsége a vizsgákat követő héten katonának megy vagy munkaszolgálatosnak ... Még mindig adós vagyok a hallgatók névsorával. A halogatás okát a reménykedésben kell keresni. Sajnos a hivatalos névjegyzék a legszorgosabb kutatás ellenére sem került meg. Ez a körülmény Németh gondosságát dicséri. Feltételezte, hogy a hallgatók és a nemzeti színházi tagok rövidesen megismerik egymás nézeteit, politikai hovatartozását, származását. A névsor eltüntetésével megakadályozta, hogy az akkori háborús helyzetben ezzel a tudással egyesek visszaéljenek. Néhány még élő ta142