Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)

Miniatűr Weimar az Andrássy úton — 1944-ben

A Kultuszminisztérium hivatalos álláspontjával is sokszor nyíltan szembeszállt, és jól emlékszem — és remélem, emlékeznek mások is, akik ott voltak —, hogy a Bibrakte

6 című svájci szabadságdráma, amely a szabad kis népek jogát hirdeti az elnyomókkal, diktátorokkal szemben, és végeredményben Hitler és regime-je ellen íródott — húzás nélkül került színre a németek bevonulása után, annak ellenére, hogv külön bizottság jött ki a Kultuszminisztériumból, hogy a megfelelő húzásokat kierőszakolja. A főpróbán kijelölték a húzásokat, de az előadáson mégiscsak azok nélkül ment mindvégig a darab, sőt erősen kipoentírozva játszották a megfelelő részleteket, ami Németh Antalnak már a próbák alatt is heves és idegölő harcába került, mert Kiss Ferenc naponta visszadobta a szerepét. Különben az illendőség kedvéért nem akarom dr. Németh Antalnak nyomdafestéket nem tűrő szavait ismételni a Kultuszminisztérium bizottságával és vezetőjével, a kultuszminiszterrel kapcsolatban. Később, amikor már nem volt a Nemzeti Színház igazgatója, és az akadémia működése is szünetelt, Tárogató úti villája állandó találkozóhelye volt a társaság baloldali és katonaszökevény részének. Ez a ház nyitva állt bárkinek rejtekül, aki erre rászorult, akár származásánál, akár politikai nézeteinél fogva. Ezt nekem és barátaimnak pl. Selmeczi Eleknek többször felajánlotta. Végül még azt szeretném megemlíteni, hogy tőle és általában az akadémián hallottunk abban az időben egyes-egyedül részletes és állandó szakelőadásokat, szakember elismerő, elfogulatlan és lelkes nyilatkozatait az orosz színjátszásról és drámairodalomról. (Természetesen a szovjetorosz színházi kultúrát ismertette és nem a régebbit.) Stockholm, 1947. február 18. Dr. Margalit Gabriella Stockholm, Grevgatan 14." Margalit Gabi levele számomra is nyújtott új információkat, tekintve, hogy akkoriban a darab nézőtéri eseményeiről a színpadi próbákon való elfoglaltságom miatt nem tájékozódhattam. (Ebben a darabban több növendéktársammal együtt statisztáltam. Az egyik jelenetben pl. dr. Meteff Iván növendéktársammal ketten vittük színre egy saroglyán — fizikailag talán mi látszottunk erre a legalkalmasabbnak? — a megsebesült vezért játszó Kiss Ferencet. Ha felidézhető lenne, oldalakat töltene meg az a szitoközön, amit minden alkalommal végig kellett hallgatnunk.) Németh előadásainak felében foglalkozik a meghirdetett kollégium anyagával: a színjátszás és rendezés huszadik századi fejlődésével. A részletekbe való elmélyülésre G. Kovács proszemináriuma nyújt alkalmat. Némethnek voltak váratlan és mindnyájunkat meghökkentő kitérői is: egy alkalommal például három órát szán a keleti bábművészet és az ettől erő139