Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)

Miniatűr Weimar az Andrássy úton — 1944-ben

felkerestem Bánóczy László dr.-t, akit addig még személyesen nem ismertem. Bánóczy akkor a szociáldemokrata párt városházi szervének volt a vezetője, de érdeklődésemre kijelentette, hogy rövidesen ismét színházzal szeretne foglalkozni. Amikor elmondtam, hogy kinél tanultam, megkért, mihelyt lehetséges, hozzak létre egy találkozást közte és Németh Antal között, és a következő kijelentést tette: »Szeretnék együtt dolgozni vele, esetleg már ősszel, vagy később«. A találkozás miért nem sikerült, az mindnyájunk előtt ismeretes. Bánóczy rövidesen súlyosan megbetegedett, és a betegségéből már nem is gyógyult fel. Erre a néhány tényre bátorkodom Elnök Úr figyelmét felhívni, készséggel arra, hogy írásbeli vallomásomat mindenkor kész vagyok élőszóval megismételni és fogadalomtétellel megerősíteni. Budapest, 1946. november 4. Selmeczi Elek a Szabad Nép munkatársa'

1

5 Margalit Gabi levele már Svédországból érkezett a XIV. sz. igazoló bizottság címére, ugyanis időközben ösztöndíjat kapott tanulmányai folytatására. A levél elején megismétli, hogy a rendező akadémia volt az egyetlen intézmény Magyarországon, ahol nem kértek három nemzedékre szóló származási iratot. Majd levelét így folytatja: „Ezen a dr. Németh Antal által vezetett főiskolán a lehető legszabadabb, abban az időben szinte forradalminak nevezhető szellemben folyt a tanítás. Erre különben garancia lehet a tanári kar névsora, közülük egy zsidó származású volt, és egy (Révay József professzor) kommunista meggyőződése miatt máskülönben sok mellőzésben részesült. Jónéhányan az ellenállási mozgalomban aktívan részt vettek, pl. Cserés Miklós dr. és Szűcs László. Erről Németh Antal dr. nemcsak tudott, hanem éppen velük működött legintenzívebben együtt, s az ifjúság szellemi vezetését elsősorban rájuk bízta. Kiss Ferenc azonban, aki szintén szeretett volna bekapcsolódni az akadémia munkájába, ennek keretein belül dr. Németh Antal heves ellenzésére nem juthatott szóhoz. Dr. Németh Antal ezenkívül egyetlen alkalmat sem mulasztott el az ifjúságot arra figyelmeztetni, hogy milyen lélekromboló, bűnös következményekkeljár, ha a művész vagy bármely felelősségteljes munkát végző ember és különösképpen az, aki hatást gyakorol a közösségre, opportunista politikai eszményeket használ fel érvényesülése céljából, mint pl. Kiss Ferenc. (Amennyiben nem opportunizmusból teszi, annál rosszabb — szokta mondogatni Kiss Ferenccel kapcsolatban.) 138