Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)
Orsz. M. Kir. Színházvezető- és Rendezőképző Akadémia, 1944.
„Kedves Barátom! Csak most írok, mert tudom, hogy rengeteg elfoglaltsága miatt csak a napokban jut lélegzethez. Nem szerettem volna fölöslegesen zavarni. Mindenek előtt is köszönöm múltkori szíves vendéglátását. Nagyon sajnálom, hogy jelenleg nem adódik alkalom a viszonzásra. Különösen hálás vagyok Önnek a munkáiba nyert bepillantásokért. Tudom, hogy hízelgésnek hatna, ha gondolataimat minderről őszintén, lelkesen megírnám, hát inkább hallgatok. Barátom, Pápay-Vratarics György dr. átadja majd Önnek az ígért tanulmányt. (...) E tanulmányban kénytelen voltam megalkudni a helyzettel, s német barátaim kedvéért a drámai és zenei formálás közötti párhuzam megvonásában a kelleténél messzebbre menni, Shakespeare müveiben a zenei formagondolkodás egyenes behatását keresni, így aztán egy s más »szellemes hipotézissé« vált — mint azt Molnár Antal professzor úr írta. Természetesen a dramaturg számára lényegtelen, hogy Shakespeare szerkesztőmüvészetére közvetlen, avagy csak közvetett befolyással volt-e a korabeli angol zene szellemisége. Ez zenetudományi szakkérdés. A dramaturg számára fontos csupán a szerkezet stíluskritikai megvizsgálása, és a kézzelfogható eredmények alapján a jelen és a jövő számára hasznos tanulságok leszűrése. Mikor Ön az Ember tragédiájának elemzését s az ezzel kapcsolatos nagyszerű rendezési terveit elém tárta, azonnal felvetődött bennem a gondolat: mi lenne, ha ez a rendezői szellem ily értelemben hozná színre pl. Shakespeare drámáit? Azt a színmüköltészetet, melynek szerkezeti lényege egy sajátos, rendkívüli drámai »polifónia«? Kétségtelen ugyanis, hogy a shakespeare-i cselekmény igazi formamüvészete a mai rendezésben elsikkad, de az is kétségtelen, hogy még az olvasás sem okvetlen tárja fel ezt. Nem véletlen, hogy a Babits-féle, ma oly gyakori hang ezt a cselekményt képtelen helyesen appercipiálni 1 9. E megnemértés mögött nagy tanulság rejlik és egy nagy szükségesség. íme: adva van egy csodálatos drámai szerkesztőmüvészet, mely óriási hatóerőt gyakorolhatna (ezt teszi még így is), tanulság lehetne az alkotóknak, ha azt kellőképpen tudnák megszólaltatni. (...) Az a körülmény, hogy pl. az Ön Ember tragédiájarendezését még sok vezető pozícióban levő ember sem tudja kellőképpen méltányolni, maga élő bizonyítéka annak, hogy e téren még óriási munkát kell elvégezni. Az az idő, amikor a közönségember lelkében tisztán és világosan fog felcsendülni pl. a Szentivánéji álom vagy a Lear király csodálatos szerkezeti szépsége, a Shakespeare-kultusz újjászületését és a drámairodalom hatásának új korát jelentené. (...) Szívélyes üdvözlettel, igaz barátja Szűcs László" 2 0 124
