Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)

Orsz. M. Kir. Színházvezető- és Rendezőképző Akadémia, 1944.

Színházi törvények és szerzői jog áttekintésével dr. Bíró Miklós, az állami színházak jogtanácsosa. Szűcs László külső leírásához, amit Gáspár Margit ad a Láthatatlan királyság című könyvében, aligha tudnék bármit is hozzátenni: „Szűcs László feltűnően magas, hosszúkás koponyájú, aszténiás típus. Még akkor is zörgőcsontúnak látszott, mikor sokévi koplalás után sikerült magát valamelyest helyreennie (...) A túl magasra sikerültek módján félszegen próbálgatta jóvátenni, hogy fentről néz le másokra. Azzal, ahogy fejét kicsit félrebillentette és könnyedén meggörnyedt, mintegy bocsánatot kért, hogy kimagasodik az átlagból. Ugyanígy palástolgatta szellemi kimagasodását is."

1

7 Ugyanitt Gáspár Margit egy zárójelek közé tett részben a pedagógus Szűcs Lászlót is bemutatja. „Redő Ferenc, a festő egyszer elküldte hozzá egyik tanítványát bizonyos színháztörténeti tájékoztatásért a következő intelemmel: Figyelj jól, mert a világ legszerényebb emberével fogsz találkozni. Úgy adja meg majd a felvilágosításokat, mintha te nyilvánvalóan mindezt tudnád, és ő csak felfrissítené az emlékezetedet. A lépcsőn lemenet fogsz rádöbbenni, hogy olyasmiket tanultál, amikről addig sejtelmed sem volt." 1944-ben a kamaraszínházi órákon, a színpad és a széksorok közti folyosón fel-alá járkáló Szűcs László először a szórakozott professzor benyomását kelti. Végtelen bizalommal közeledik a hallgatókhoz, a jóakaratnak ez a nyílt kifejezése megejtő. Nem tudom, hogyan történt, de már az első órája után felkerestem abban a dramaturgiának elkeresztelt szűk odúban, „valahol a zsinórpad közelében", ahol Gáspár Margit is először találkozott vele, 1935-ben. Itt már nem viseli a szórakozott professzor álarcát, s úgy folytatja velem a társalgást, mintha évek óta ismernénk egymást. Második vagy harmadik találkozásunk és beszélgetésünk végén, a távozás pillanatában váratlanul rámutatott egy ócska, hivatalsegédi kezelőasztalkára (nem sokban különbözött a sajátjától): „Vegye birtokba, így lesz fiókja is. Olvashat itt darabokat, feljegyezheti a próbákon látottakat. Az se árt, ha van egy helye az épületben, ahol zavartalanul emésztheti a lenti (a próbákon szerzett) táplálékot". Szűcs László szerződtetése a Nemzeti Színházhoz 1935-ben, mint Németh Antal mondta egy ízben: „Volltreffer" volt. Szűcs is külföldön szerzett színháztudományi ismereteket. Egyik kéziratban maradt könyvének

18 megismerése után döntött meghívásáról Németh, aki a dramaturgiai posztot eredetileg Kárpáti Aurélnak szánta, de amikor megtudta, hogy a neves kritikus a magyaron kívül más nyelven nem olvas (beszél), kezdett visszatáncolni Kárpáti szerződtetésétől. Érdemes egy-egy részlet kiragadásával megismerkedni Szűcs László egyik Németh Antalnak címzett, 1934. december 27-én kelt levelével. A levél tartalma és főként hangvétele kitűnően karakterizálja a mit sem sejtő levélírót, s ugyanakkor indokolja meghívását a Nemzeti Színház egyik vezetői posztjára. 123