Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)

Orsz. M. Kir. Színházvezető- és Rendezőképző Akadémia, 1944.

Az olvasó most joggal mondhatja, hogy az efféle rendszerezésnek csak addig van értelme, amíg a színházi kultúra egységes dramaturgiai konvenciót ismer és fogad el. Korunk színháza felmondta ezt az íratlan megállapodást, ami által a hagyományos dramaturgia úgyszólván megszűnt. Erről 1944-ben még sejtelmünk sem volt. Cserés — sőt: Németh Antal — sem látta meg előre a dramaturgia bekövetkező relativizálódását. Ok még úgy tudták, hogy egy színházi embernek ismernie kell a teljes drámatörténetet és a drámai műfajnak koronként átváltozó elméleti megközeh'téseit. Mindenesetre, Cserés alaposságának köszönhetően, a szeminárium hallgatói megismerték Polti elméletét. Utólag ezt tekinthetjük diligentiának (szorgalmi feladatnak), de az ilyesféle „felesleges" megterhelések soha nem károsították meg egyetlen ifjú ember fejlődő értelmét sem. Ezt ki kell mondani akkor is, ha tényként fogadjuk el a mai helyzetet, amikor a dramaturgia kullog a drámairodalom után. És a drámaírók szerepköre is beszűkülni látszik, mert a jelenlegi színházi struktúra (ebből a szempontból majdnem közömbös, hogy ez a struktúra állami-e vagy piacorientált) molochként falja fel termékeiket. Hogy a mai olvasónak vagy színházi szakembernek mégis fogalma legyen arról, hogy mifélék is ezek a Polti-szituációk, vegyünk ki mutatóba néhányat a harminchatból: Családi bosszú — ehhez példa az Elektra; lázadás — Teli Vilmos; csábítás — Szöktetés a szerájból; valaki feláldozza magát az eszményeiért — Corneille drámái vagy az éppen játszott Fatornyok és számos más politikai és vallási tárgyú dráma; házasságtörés — Polti szerint ennek harminc alfaja létezik; erotikus bűnözés — a színház határvidéke. A színpad nem bírja el a szexualitást (onánia, pederasztia stb.), de annál jobban kedveli az erotikát; valaki felfedezi hozzátartozója szégyenét — Warrenné mestersége, Kaméliás hölgy, téves féltékenység — Tévedések játéka és így tovább. Visszatekintve ezekre a Polti-szituációkra vitathatatlan, hogy ma már haszontalan ismeretanyagnak számítanak. Cserés sem hitt — mint később megvallotta — a rendszer racionalitásában, de metódusként jónak tartotta: a hallgatók közelebb jutottak általa az egyes művelődéstörténeti korszakok drámatermése között hidat teremtő általános emberi vonatkozásokhoz. A görög színházzal és drámával párhuzamosan hallgatjuk a magyar színjátszás történetébe és a korszerű dramaturgiába beavató előadásokat. A Nemzeti Színház története című stúdiumot a leghivatottabb színháztörténész, a filológiai pontosságáról ismert és nagy tudományos apparátussal dolgozó Pukánszkyné Kádár Jolán dr., a debreceni tudományegyetem professzora vezeti. A Nemzeti Színház -előtörténetével, s általában az 1837-ig terjedő korszakkal Pataki József, a Nemzeti Színház művésze, a Nemzeti könyvtárának őre foglalkozik. A Bánk bán olvasása és magyarázata című órán dr. Galamb Sándor elsősorban azon fáradozik, hogy megtanítsa a hallgatókat egy drámai 121