Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)

Orsz. M. Kir. Színházvezető- és Rendezőképző Akadémia, 1944.

Ugyanerről va.ll ebben a valóban perdöntő ügyben dr. Bíró Miklós ügyvéd, az Állami Színházak jogtanácsosa — a szemináriumon a színházi törvények és szerzői jog előadója. Az igazoló bizottság az ő meghallgatását is mellőzi. Terjedelmes írásos vallomásában kitér az akadémiára is: „Tudomásom van arról is, hogy midőn Németh Antal 1944 januárjában a rendező akadémiát felállította, melyet a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium engedélyezett, sem a tanároktól, sem a hallgatóktól származási igazolásokat nem kért, sőt, a tanári karnak, határozott tudomásom szerint, teljesen zsidó származású tagja is volt, aki a tanév végéig működött".

1

2 Hasonlóképpen nyilatkozott dr. Cserés Miklós, dr. Galamb Sándor és Szűcs László — mindhárman a tanári kar tagjai. Révay József vallomása számos új részletet is tartalmaz; ezeket három pontban foglalja össze: „1. Németh Antal dr. 1940 és 1943 decembere között — több alkalommal — tett akkori személyes közléséből tudom, hogy a magyar rendezőképzésre vonatkozó terveit a VKM-ben (Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium) Kiss Ferenc gáncsolta el, világnézeti okokból, mert a jobboldali színházpolitika szempontjából veszélyesnek tartotta Németh dr. kezdeményezését. 2. Amikor hároméves küzdelem után sikerült megvalósítania Németh dr.-nak a színházi szakemberek utánpótlását, azt teljesen a hivatalos állásponttal ellentétes szellemben szervezte meg. Az előadó tanárok összeválogatásában, a jobboldali felfogással ellentétesen, kizárólag a szakszerűség vezette. így pl. a tanárok között szerepelt — 1944 januárjától 1944 június végéig! — Tolnay Pál, az Operaház szcenikai főfelügyelője, aki származása miatt akkor már az Operaházban sem teljesíthetett szolgálatot. 3. A hallgatók felvételénél — 1944 januárjában! — Németh dr. mellőzte a szülők és nagyszülők okmányainak bemutatását. így számos olyan hallgatója volt a rendezőképző tanfolyamnak, akik a zsidótörvény hatálya alá estek." Felmerülhet a gyanú, hogy Németh részéről nem volt-e aktuálpolitikai gesztus Tolnay Pál meghívása a tanári karba. Az előzmények teljes mértékben cáfolják ezt a feltételezést. Tolnay a színpadtechnikai ismeretekben magasan felülmúlta kortársait. Németh ezért döntött — súlyos kockázatot is vállalva — személye mellett. Németh választása azért is figyelmet érdemel, mert egy 1935-ös esemény sokáig mérgezte kapcsolatukat. Tolnay Pál 1935-ben egy Planer-vetítőgép valódi árának kétszeresével jelentkező cég ajánlatát adta be a fiatal, szakmailag lebecsült igazgatónak.

1

3 Némethet azonban, mint Gáspár Margit írja a Láthatatlan királyság című könyvében: „a legkisebb színpadtechnikai, színházberendezési vagy költségvetési kérdésben sem lehetett átejteni".

1

4 115