Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)

Orsz. M. Kir. Színházvezető- és Rendezőképző Akadémia, 1944.

kon Némethnek számos volt munkatársát, művészeket, közéleti embereket hallgatott meg. Az igazoló bizottsághoz ugyanakkor több írásos tanúval­lomás is érkezett — köztük néhány olyan is, melyek a Színházvezető- és Rendezőképző Akadémián folyó tevékenységet ismertették. Az igazoló bizottság előtti tanúskodás nem éppen életbiztosítás. A vallomást tevők ismerik a következményeket. Ha a bizottság Némethet elmarasztalja, akkor vallomásukat megküldik a Péter Gábor vezetése alatt álló politikai rendőrségnek. Témánk szempontjából ezeknek a tanúvallo­másoknak legfőbb értéke, hogy időben közel vannak a rendezőképző mű­ködéséhez. Ilyenformán nagy segítséget jelentenek az esetleges elfogultság revideálásában. Mielőtt rátérnék a vallomásokra, illetve a vallomást te­vők személyére, tartozom elárulni, hogy az újabb bejelentést Németh volt munkatársa, a Nemzeti Színház társulatának tagja., Nagy Adorján nyújtja be az igazoló bizottsághoz. Bejelentésének lényege: Németh Antal színész­és müszakellenes magatartást tanúsított igazgatósága idején. Amikor az antiszociális magatartás vádja összeomlik, és a görcsösen erőlködő Nagy Adorján kezd nevetségessé válni, kijátssza aduját: egy levelet ad át az igazoló bizottságnak. A levél címzettje Hóman Bálint, s ebben a levélben Németh tegezi a minisztert! A tegezést Nagy Adorján bizonyos rokoni kapcsolattal magyarázza, Németh Antal édesanyját gyanúsítva. Nagy Adorján (és társai) elérik azt, amit akartak, az E. XIV. számú igazoló bizottság Németh Antalt a 3837/1946. sz. határozatával állásvesztésre ítéli. 1947. június 17-én a budapesti népbíróság mint iga­zolási fellebbezési bíróság a 4080/1945. M. sz. rendelet 14 § a. pontja alapján megsemmisíti a határozatot, kimondva: az igazoló bizottság jog­szabályt sértett! De ezzel a népbírósági döntéssel már senki sem törődött, az érdekeltek elérték, amit akartak: a Madách film eltűnt a nézők elől, Némethnek pedig reménye se lehetett állásra. A Színházvezető- és Rendezőképző Akadémia tanári karának is­mertetését az igazoló bizottság előtt megjelent tanárokkal kezdjük. Olyan korszakban, amikor történelmi igazságtételről beszélünk, a legkevesebb, amit tehetünk, hogy őket különválasztva másoktól közöljük vallomásai­kat. A sort az ország egyik legrégibb történelmi családjából származó dr. Révay Józseffel, a klasszika-filológia professzorával, a 19-es Tanács­köztársaság idején szerepet vállaló baloldali íróval, az akadémián a gö­rög színház tanárával kezdjük. (Óráinak ismertetésénél személyére még visszatérünk.) Révay tanúnak jelentkezett, s miután az igazoló bizottság mellőzte behívását, tanúvallomásátírásban nyújtotta be. Ebben leszöge­zi, hogy Németh Antal számos fontos tervét a kultuszkormányzat azért gáncsolta el, mert személyét baloldalinak tartotta. Németh a jobboldali szellem tombolása idején az előírásokat mellőzve foglalkoztatni mert zsidó tanárokat az akadémián, és a hallgatók felvételénél szabotálta a szárma­zási igazolást. 114

Next

/
Thumbnails
Contents