Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)

A „praeceptor"

hogy ezekben az években mint igazgató-rendezőt és mint tudományos müvek szerzőjét ismerik, s ezzel a pályacsúccsal ő maga is elégedett. Ezzel szemben tény, hogy Németh nevelői törekvéseit még rendezői sikerei közben sem adja fel, nem engedelmeskedik a specializálódásra kényszerítő íratlan színházi törvénynek. Praeceptori elhivatottságát ekkor sem tudja megtagadni. Németh kora ifjúságától kezdve ápolja magában ezt a nehéz szolgálatot. Egészen fiatalon persze nem a színházi mesterséget tanítja nehézfejű iskolatársainak, hanem mindazt, amit egy Monarchia-beli főgimnáziumban a diákoktól megkövetelnek. (A Tavaszmező utcai főgimnázium tanulója, s itt szerzi meg érettségi bizonyítványát.) Erre ösztönzi szegénysége is: tanít, hogy saját tanulmányait folytathassa. Tizenöt-tizenhat éves korától kezdve (1918-19) húszas éveinek végéig a különböző művészeti ágakhoz vezető ismeretek elsajátításával foglalkozik. A felbomló Habsburg Birodalomból kivált, összezsugorodott ország szellemi életét ezekben az években az eszmék és művészi irányzatok eklekticizmusa határozza meg. Némethet a baloldali politikai mozgalommal együttélő új művészeti irányzatok európai kitekintésre ösztönzik. S miközben mohón kutatja az új szellemi áramlatok immanens értékeit, nyomban megkeresi a módját azok „kibeszélésének". Előadásokat tart, cikkeket, tanulmányokat ír. Már ekkor kacérkodik a színészettel, pl. Blattner Géza bábszínházában beáll a paraván mögé bábozni. Színészi képességeit bizonyítja az 1940 után készült, és a véletlen folytán fennmaradt rádiófelvétel.

2 Apáczai Csere János monológját adja elő Kovách Aladár Téli zsoltárából. (Színpadon ezt a szerepet Tímár József alakította.) A színészet mellett megkísértik más kifejezési formák is; így erőteljesen vonzza a karmesteri pálya. Végül is életet és művészetét nr-m esztétikai, hanem elsősorban etikai élmények határozzák meg. Amikor végleg elkötelezi magát a színházművészet mellett, erős akarattal, szinte szokatlan szenvedéllyel kezdi meg annak tanulmányozását. Választása világnézetének további alakulására meghatározó, mivel ebben a művészeti ágban él legtovább a XIX. századi reformkor számos hagyománya, de ebben jelentkeznek pregnánsan a huszadik századi társadalmi változásokat tükröző irányzatok is. Németh számára az sem elhanyagolandó szempont, hogy megfelelő szaktudás birtokában ezen a pályán megelőzheti a származási és anyagi előnyök birtokában indulókat. Fausti vágy űzi, hajtja előre, mégpedig a goethei axióma szellemében: „A tudományok se arra valók tulajdonképpen, hogy tudjunk valamit, ott is mindig tenni kell".

3 Tenni pedig a színházban úgy lehet a leglátványosabban, és a nemzet javára a legmaradandóbban, ha a tettekből iskola születik. Amint halad előre a pályáján, sokáig még a felkészülés lépcsőit járva, mint újságíró-kritikus, majd mint esztéta, jóval később pedig mint a magyar színházművészet legnagyobb tekintélyű irányítója, min10