Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)

Orsz. M. Kir. Színházvezető- és Rendezőképző Akadémia, 1944.

ORSZ. M. KIR. SZÍNHÁZ VEZETŐ- ÉS RENDEZÖKÉPZÖ AKADÉMIA, 1944 Az első hírek 1943. október—november havától röppennek fel a sajtóban a meginduló rendezői szemináriumról. Mivel az érdeklődők más, érdemi információhoz nem juthattak, általánosságban arra gondoltak, hogy Kiss Ferenc egyeduralma megrendült. Úgy látszott, hogy a művelődési kormányzat követni óhajtja a megváltozott politikai körülményeket. A jelentkezés gondolatával foglalkozókat megnyugtatja az a hír is, hogy a szeminárium működése független lesz a Színművészeti Akadémiától. Az oktatás színhelyei tehát a Nemzeti Színház épületeiben lesznek. Az elmúlt évtizedekben a Nemzeti Színház olyannyira nem töltötte be történelmi szerepét, hogy szinte érzékeltetni sem lehet, mit jelentett ez a körülmény a jelentkezőknek. Hogy pl. abban a színházban tanulhatnak, mely egykor fegyver volt az elnémetesítés ellen küzdő, a liberális eszméket a Magyar Theatrum gondolatban összegező politikának. A jelentkezők többsége jól ismerte a Nemzeti Színház előadásait. Közülük sokan látták 1942 decemberében vagy ezt követően Márai Sándor drámáját: A kassai polgárokat. Átélhették a közönség eksztatikus kitörését, tapsfergetegét, amikor elhangzott a dráma politikai nézetét összefoglaló felkiáltó mondat: „Jog és szabadság nélkül nincs emberi élet!"

1 Tanúi lehettek máskor is ilyen lelkesítő, mámoros perceknek. A Nemzeti politizáló vonulatához tartozott a fiatal Hubay Miklós Hősök nélkül című, 1942. május 19-én bemutatott drámája; természetesen a közvéleményre erősebb hatást gyakorolt Zilahy Lajos Szépanxjám című színjátéka. A darab csúcspontján Petronella imáját nyílt színi tapssal fogadták. A közönség részese lehetett annak a „provokációnak", amit Németh 1943 őszén követett el. A Herczeg Ferenc 80. születésnapjára előadott Bizánc egyik főszerepét a zsidótörvény hatálya alá eső Gál Gyulával játszatta el. Az időpontra azért 105