Bódis Mária: Két színházi siker… (MSZI, Budapest, 1984)

Székely György: Bevezető

vevők előzetes vagy menet közben tett nyilatkozatai, egyéb szöveges és rajzos /például diszletterv stb./ emlékek, amelyekkel ki lehet egészíteni azt az első pillantásra csak felületi képet, amelyet a fotók sorozata nyújtott. így óhatatlanul is fölmerül a kérdés: melyek a lehetőségei és korlátai a fotókból kiinduló előadásrekonstrukciónak? Minek a rekonstruálására alkalmas? Az első probléma mindjárt a fotók forrásértékének a kérdése. Mit közvet

it, és amit közvetít, vájjon hitelesen közvetiti-e? Ennek a kérdésnek az eldöntésénél azonban nem elegendő a fotók egyszerű szemrevételezése. Mint az ezekből a tanulmányokból is kiderül, mindenekelőtt azt kell tisztázni, hogy milyen körülmények között készültek a vizsgált fotók. Megvoltak-e egyáltalában az alapvető feltételei annak, hogy a kép valamilyen módon valóban az előadást, illetve annak jellemző-jellegzetes pillanatait rögzitse-közvetitse? Ezért kellett mindkét értekezésben kitérni a készitő műhelyek ismertetésére, technikai felszereltségükre, szinházi kapcsolataikra, a fotók elkészülésének körülményeire. Alapvetően más lehetőségeket nyújt az a fotósor, amely nem a játék helyszinén készült, hanem a bizonyos játékelemeknek a fényképész műhelyébe való átköltöztetésével. Ezáltal nemcsak a tényleges játékfolyamat szakad meg, de gyakorlatilag teljesen idegen térbe kerül egy-egy mozzanat, amely már inkább csak "emlékeztet", már a készülés pillanatában is, az eredetire. így azután a fotómühelyben készült képek esetében többszörös áttételezéssel kell számolni» és ezeket a zavaró "rétegeket" mintegy le kell hántani a kézbe kerülő "anyagról", azaz a kép látható felületéről. Eleve le kellett mondani arról, hogy a helyes szinpadi arányok alakuljanak ki

; és természetesen a diszlet sem szerepelhet a maga eredeti dimenzióiban. Legfeljebb egyes kisebb hordozható elemek kerülhetnek át a műterembe, de ezek is valóságos összefüggéseikből kiragadva jelennek meg. Kétségtelenül jobb a helyzet, ha a képek az előadás helyszinén, az eredeti szinpadon készültek, mint Az ember tragédiáj

a esetében. De még ilyenkor is felmerül a folyamatosság megszakításának a zavaró hatása. A "beállítottság" ebben a korban is formáló-vál9