Dévényi Éva: Színképelemzés, Balassa Péter (MSZI, Budapest, 1981)

"Nem tudom. Nagyon gyenge tudok lenni. Szóval nagyon könnyen össze lehet törni bennem mindent." Laca naplója /1977.okt.2./: "Megszületett a figurának - nekem valamiféle »soha nem ismert« lazasága, amelyben sokkal életszerűbbnek tűnnek az elemi indulatok. Ez a lazaság ma ugy érzem azért is izgalmas a Woyzeck kapcsán, mert ellentétes az olvasati képpel. Az élet ma is olyan, hogy «-ki kell bírni«. Az állandó feszültségbe beleroppanna az ember. Izgat egy olyan mozgása a figurának - rám is jellemző - hogy amilyen mértékben szorul a hurok körülötte, ugy veszti el fokozatosan látható fizikai energiáit, egyre lassúbb, reakcióképtelenebb lesz, csak a szemei vibrálnak és az erek a halántékán. A gyilkosságnál már szinte teljesen béna, nem is ő öl, gyilkosság történik." /Ezen a ponton egy pillanatra beleláthattam, hogy a ráérzések-belevetitések mentén hogyan alakult ki a szinész személyiségéből az a Woyzeck, aki született. Woyzecknek a darabban keresztül kell mennie azon, hogy a hurok egyre inkább szorul körülötte és erre válasz születik benne. Lacából ez a helyzet a fenti választ váltotta ki természetesen ennek összhangba kellett kerülnie vagy lennie Woyzeck egés

z alakjával. Ha Oszkay játssza Woyzecket, ő - és talán az ő Woyzeckje - erre a helyzetre ugy reagál, hogy mozdulatai elnehezednek, szeme jéggé, arca kővé válik, nagy csend árad belőle, majd a gyilkosságnál hatalmas, lávaszerü energia tör ezen át. Ha Fazekas játssza, akkor a szorító helyzet előbb megtorpanást, majd crescendoszerüen fokozódó 88