Dévényi Éva: Színképelemzés, Balassa Péter (MSZI, Budapest, 1981)

energiát és szertelen lendületet eredményezett volna. íme két másik lehetséges Woyzeck egy-eg

y sarkalatos pontja./ Laca naplója /1977.okt.6./: "Meg kell találnom Woyzeck hétköznapiságának a titkát. Ehhez a Büchner adaptációhoz nélkülözhetetlen valamiféle esztétikai szférába emelt hétköznapiság. Ez nem egyszerüert darabosság, nyersesség, életből ellesettség, hanem valami egészen más. Gesztusokból, méghozzá az ő - én gesztusvilágainkból kell összegyúrni. Azt mondom: Andresz! Felnéz. Látja, hogy én vagyok, dolgozik tovább. No! - mondja fel sem nézve. Hosszú ideig csend van, majd erre a csendre rámnéz. - Szép idő van - mondom és a lábam "önkéntelenül" /ez a szó hiányzott!/ mozdul egyet, majd belépek, a többi rossz. Innen jön a lazaság. Önkéntelenül!!" Ujabb kanyarulat - ujabb tengely - a közös pontok kikeresése újból. Laca naplója /1978.jan.26./: "Az utolsó próbákon eldobom az eddigi megoldásokat. A figurának az első percben tartalmaznia kell az elejét és a végét. Ez az ARC, ebből következik minden. Ott sül el, ahol Marietől kérdezi: te nem hallod ezt a rettenetes hangot? /Ha jól csinálom, ott születik, például utószinkronizálása lehetetlen/". Ez a pillanat megszülése — rögzitése-megőrzése és újból megszülése. Tudatosan spontánnak lenni. Vekerdi Tamás irja Zeam

i c. könyvében /244.o./: "tudatosan bevilágítani a tudattalant, hogy ott a pillanat megszülethessen." Laca naplója /1978.jan.29./: "Kiváncsi vagyok, ki fog89