Dévényi Éva: Színképelemzés, Balassa Péter (MSZI, Budapest, 1981)

) kord - keletkezik, mely megszüntetve tartja meg a régi tengelyt /mely szintén megszüntetve tartotta meg a pontjait/. Az alak és a szinész személyisége, mint két párhuzamos spirál fut egymás mellett, de egymástól bizonyos távolságban a közös pontokon kölcsönös kapcsolatban egymással és egymást táplálva. A két spirál végén van az, amivé a kétéves folyamat végére Woyzeck lett, és amilyenné a szinész érett. /Hol van ilyen hosszú érési időket igénybevevő folyamatokra idő a hat hétig próbáló színházaknál?!/ Ebben a folyamatban Laca és a csoport egymástól függő mozgásrendszert alkottak. Laca felfelé tudta húzni a csoportot, ha a Woyzecket egy "uj szinten" csinálta meg, és a csoport felfelé tudta húzni Lacát, ha ők dolgoztak magasabb szinten. Az 1978. nyári előadássorozatnál például mindenki egyszerre lépett, mintegy "felhúzták" egymást arra a szintre, ahol az alakok és kapcsolatok bonyolultabbak lettek. Ugyanez érvényes volt visszafelé is, megakasztották vagy visszahúzták egymás épitkezését. Laca naplójával és az interjúk szövegével megpróbálom a leirt folyamat egyes fordulóit illusztrálni. Az "elsődleges kép" legfontosabb mondatai: /Interjú 1977. VI.21./ "Félek, Woyzeck én vagyok, tul közel van a szerep hozzám. Dehát fel kell festeni a mammutot a falra, hogy ne féljek tőle." A kezdeti pontok - Woyzeck "csendje". 84