Dévényi Éva: Színképelemzés, Balassa Péter (MSZI, Budapest, 1981)

irnom nagyon nehéz, mert szavakká kell rögzítenem egy dinamikus, állandóan mozgásban lévő folyamatot, amely a megszüntetve-megtartás dialektikájára épül. Teremtési folyamat volt abban az értelemben, hogy egy autonom személyiségű, identitással biró valaki létrehozott, vagy felépített saját anyagaiból egy másik önálló identitással biró alakot. A felépités spirálvonalu mozgás mentén történt. Először Laca ráérez-belevetit Woyzeck alakjába fogódzópontokat. Ezek a fogódzópontok sokfélék: tulajdonságok, gesztusbeli jellegzetességek, belső csendek - belső ritmusok, élményátélési sajátságok, a belső feszültség mértéke, kapcsolatainak megélése mind egy-egy hang, ami Woyzeckről szól. Ezekből kialakul egy akkor

d - ami már több és más, mint a hangok összege, az az akkord egy egysége

s oszthatatlan érzelmi állapot, Woyzeck személyének tengelye. Ebben az akkordban nem léteznek többé külön azok a pontok, amelyekből felépült. Az alaknak ez a tengelye mozgatja az alak mimikáját, gesztusait, létrehozza érzelmi állapotait, megszabja reakcióit. A kezdeti pontok megszűntek, mert "küszöb alatt" beleolvadtak a tengelybe. Majd Woyzeck alakjának tengelye újból bővülni kiván, mert a tengely mentén olyan uj pontok /érzések, kapcsolatokban való reakciók, átélési módok/ mutatódnak fel, amit a szinésznek most már aggyel továbblépve a spirál kanya rulatában eggyel "feljebb" ismét végig kell járni. Az uj pontokat a meglévő tengely jelölte ki mint az alak gazdagításának horizontján lévő pontokat. Viszont a pontok végigjárásával uj tengely - uj ak33