Dévényi Éva: Színképelemzés, Balassa Péter (MSZI, Budapest, 1981)

latát eléri, amely valamikor az őskép kialakulásához hozzájárult. A pillanatot, amelyben a mitológiai helyzet bekövetkezik, mindig erős emocionalitás jelzi, mintha húrok szólalnának meg bennünk, amelyek azelőtt sose szóltak vagy erők szabadulnának, amelyeknek létezéséről nem is sejtettünk semmit. Az alkalmazkodási harc nehéz, minthogy állandóan individuális, azaz atipikus feltételekkel kell megmérkőznünk. Nem csoda, hogy ha egyszer tipikus helyzetbe jutunk hirtelen mintha valami sodorna minket, vagy megragad egy emberfölötti hatalom..." Azt hiszem, Laca nemcsak azért érzi, hogy "Woyzeck valamilyen értelemben emberré válik ezzel a mocskos tettel" /Napló, 1977. okt./, mert Woyzeck végre cselekszi

k a saját belső törvényszerűségei szerint, hanem mert ősien, közösen ember

i az ut, amit végigjár. Végül: "A kornak milyen ismeretlen feszültségére érzett rá Büchner..." kérdi Laca. Azt gondolom, ha a társadalom egyedeit az igen-nem helyzet felé szoritja /élj az élhetetlenben/, az embereket az örvény peremére kényszeriti, létrejön bennük egy ellenállhatatlan cselekvési vágy. Az igen= nem helyzet bénit, de bennünk a feszültség nő; ha cselekszünk, megnyugszunk; és vagy kitörés, megoldás keletkezik, vagy társadalmi szinten is örvényfolyamat indul be, a háború poklával, öléssel-öletéssel. Utólag az események sodrása szinte megérthetetlen és azt mondjuk rá: őrület! Laca szerepépitését spirálvonalu mozgásnak érzem. Le82