Dévényi Éva: Színképelemzés, Balassa Péter (MSZI, Budapest, 1981)

tán valaki szól a falból. Nem hallod?" És itt az örvény leér a mélyre; Woyzeck saját maga előtt felvállalja, hogy nem tud mást tenni, mint Mariét megölni /Büchner utasítása: hidegen/. "Nem egy késről álmodtam az éjjel? Miféle bolond álmai vannak az embernek! Hanem Andres, páratlan lány volt, az igaz." Kést vesz a Zsidónál, végrendelkezik hideg fejjel és nagyon tudatosan, sorsát tudomásulvéve. Az örvényt beinditó minta visszatér az ölés jelenetben: "Fázol, Marie? Pedig olyan meleg vagy. Milyen forró szád van! Forró, forró ringyó a lehelleted. Ha az ember kihűl, nem fázik többé." összeszurkálja Mariét: "Nem birsz meghalni? Igy! Igy ni! - Hah, még rángatózik; hát még mindig? Még mindig? Csak tovább... Vége". Visszatérve a kocsmába: "Táncoljatok mind, csak tovább! ...De forró vagy Kathe! Miért? Te is kihűlsz majd." Marie a vizparton hal meg, Woyzeck a kését a vizb

e dobja, utolsó mondatai a vizről szólnak: "Meg kell mosakodnom." Woyzeck amikor végigjárja útját és véghezviszi tettét, ősi képnek - vagy archetípusnak - megfelelő tettet hajt végre. Jung igy ir az archetipusról: "Minden egyes képbe vagy folyamatba - az emberi pszichológia és emberi sors egy darabkája van bezárva, egy darab bánat és öröm, ami az ősök sorsában számtalanszor előfordult ós általában mindig ugyanez volt a menete. Mintha a lélek mélyén egy folyam ágya volna, ahol az élet, ami azelőtt bizonytalanul tapogatózva, távoli, de sekély síkságokon terjedt szét, hirtelen hata as folyóvá dagadva, ha a körülményeknek ezt a különleges la.:co81