Dévényi Éva: Színképelemzés, Balassa Péter (MSZI, Budapest, 1981)

helyzetbe jutottunk, kikerültünk az amatőr szinjátszó mozgalomból. Elvesztettük kulturházunkat, elvesztettük a külső eg zisztenciát, elvesztettük a belső törekvést a kifejezett válaszadásra. Következett a kísérletezések időszaka, amely tovább erősítette a művészi és egzisztenciális bizonytalanságot. 1975-ben Bereményi Géza Porembá

ja egy ideges légkörű, félbemaradt, félig letiltott belső kisérlet volt, mely a cso porton belül is konfliktusokat okozott. 1976-ban szinésztanulmányokkal próbáltunk nyitni. Ez kellett ahhoz, hogy színházat tudjunk csinálni, és ne feledkezzünk el kezdeti célkitűzésünkről, arról, hogy minél valósághübben tükrözzük a valóságot magát, nem a típusokat, hanem a valóságban lévő embe reket és viszonyokat, hogy megfigyeljük az életben azokat a dolgokat, amelyek az emberek között elkezdenek feszülni. Ez volt a Woyzec

k művészi alapja. A Woyzec

ket bizonytalanság előzte meg: hogyan tovább? Ács dános hozta a darabot. Én rendkivül elleneztem, mert tar tottam tőle, hogy megint átlendülünk az irodalmiasság, a típusosság irányába, és nem folytatjuk azt, ahol a valóságnak aktuális ellentmondásait, az emberek egymás közötti viszonyát meg tudjuk ragadni... Nem éreztem a csoportot és magamat sem elég erősnek ahhoz, hogy a meglevő eredményt át lehessen menteni. Ezért olyan variációra gondoltam: ha már meg csináljuk, tartsunk távolságot a mü és saját magunk között, mert hiszen - azt hittük - olyan kérdésekről van itt szó, melyek nem mai, aktuális kérdések. Ennek döntő lökést a pró42