Dévényi Éva: Színképelemzés, Balassa Péter (MSZI, Budapest, 1981)

bák kudarca adott, mivel nem lehetett a Woyzec

ket stilizáltán megvalósítani. - Elmozdulás két irányban volt lehetséges: vagy egy még stilizáltabb megoldás, egy vásári, epikus dolog felé, vagy pedig... És egy véletlen megoldás jött, mely egyáltalán nem volt véletlen: Lacának, Oszkay Csabának és Gaál Erzsébetnek az a kisérlete, hogy saját életük bizonyos mozzanatait átmentsék a darabba. Talán nem is átmentették, hanem nem tudták máshogy megfogalmazni a figurákat, képtelenek voltak szabadulni önmaguktól, ami végülis erénnyé vált, és olyanfajta naturális közeget hozott létre egy-egy jelenetben, amit végig lehetett vinni. Ez volt a másik lehetőség. És a veled való interjúk során észre kellett vennünk, hogy mennyi köze van a figuráknak az eredeti emberekhez, és mi az értelme a saját viszonyaink alkalmazásának. Ez nagyon egyenes ivü dolog volt. Innentől kezdve munkává vált, munkává és életté, életté olyan módon, hogy az élet közvetlenül épült bele ebbe az egész dologba, majd később kivonult belőle, hogy átadja a helyét most már a munkának. De nem választódott ketté a szinész, aki élt és a szinész, aki játszott. A Woyzec

khez vezető ut megértéséhez muszáj némi színháztörténeti visszatekintést adni. Grotowsky elmélete volt számunkra a lényeges. Ruszt Józsefen keresztül jutott el Magyarországra. A kegyetlenség szinháza volt ez, de már a kezdet kezdetén világos volt nekünk, hogy a kegyetlenség nem a szó hétköznapi értelmében vett kegyetlenséget jelenti, hanem kegyetlenség a dolgokkal szemben, kegyetlenség az i43