Dévényi Éva: Színképelemzés, Balassa Péter (MSZI, Budapest, 1981)

kitalálni, amelyben szembenállásunk, védekezésünk, az, amiről a darab tulajdonképpen szólt, saját életünk történetével telitődött. De volt is a történelem analógiájában egy olyanfajta külső szoritás, amely a valóságos életünkben jelentkezett. Ekkor volt az az ügy, amely pozitiv véget ért, de egy nagyon rossz sajtókampány kezdetén voltunk éppen. A főpróbaidőszakban jelent meg a Magyar Ifjúsá

gnak az az ominózus cikke, amely minket tulajdonképpen a társadalmon kivülre taszitott volna, ha mentünk volna. Ez az élmény, ez a külső kényszer benne volt ebben a darabban, úgyhogy ez a darab sem csupán a szinházcsinálás funkciójából jött létre. A Vurstli második változata /1974/ már inkább elment a szinház felé. Ebben az időben a csoporton belüliek 70 %-a gyári munkát végzett és ezért azok az életérzések jelentek meg benne, amelyeket saját testünkön, fejünkben éreztünk. Pantomimikus dolog volt, zenével és furcsa groteszk világgal. Ennek az eljátszása már majdnem szinházszerü körülmények között történt: végre volt helyünk, bár ez is bizonytalan volt, a Duna Cipőgyár Művelődési Házába kerültünk, az Orfeo bábegyüttessel együtt. Itt megpróbáltunk egy Brecht-bemutatót létrehozni, de ez kudarc volt. A szinházcsinálás kudarca eredményezte, hogy a csoporton belüli egyensúly felborult. Hiányzott az a szoritó, sürgető társadalmi helyzet, amire azonnal választ kellett volna adnunk, lanyhult az ifjúság politikai érdeklődése, elmúlt a közéleti hullám, s elkövetkezett egy olyan periódus, amikor helyünk sem volt. A Vurstli

val kellemetlen 41