Dévényi Éva: Színképelemzés, Balassa Péter (MSZI, Budapest, 1981)

szonyukban értelmiségiek voltak, de valójában fizikai munkát végeztek. Ezt rendkívül nehezen lehet összeegyeztetni. A kulturát kritikával, egy bizonyos szemlélettel közelitettük meg. Legfőképpen film- és képzőmüvészetcentrikusok voltunk. A színház nagyon későn, együttlétünk középső szakaszában vált fontossá, ez a réteg ab ovo elutasította, mert polgári szinháznak tartotta. Ma is annak tartja, de ma bizonyos, kétségkívül meglévő értékeit megpróbálja elfogadni. A filmhez, az irodalomhoz és a képzőművészethez való viszony később a zenével bővült. A zene csak a ház felépülése után játszott döntő szerepet. A komoly zene vált normává, és ebből is a legnehezebb dolgok. Nem parancsokról és nem programokról volt szó, hanem normákhoz és erős személyiségek Ízléséhez való igazodásról. így az a műveltségi anyag, amelyet közösen szereztünk, kioltotta vagy legalábbis kontroll alá helyezte mindazokat a korábbi műveltségi anyagokat, amiket az emberek külön-külön megszereztek. És nivellálta a különbségeket ugy, hogy végülis a kultura irányultságát a nem-egyetemisták adták meg. Az én saját szemléletű kulturám állandó adagolásával csak réstömködő szerepem volt. Felhívtam bizonyos dolgokra a figyelmet, és miközben ezt tettem, állandó visszacsatolásokat kaptam, és én is efelé orientálódtam." Hogyan közelitett a csoport a Woyzec

khez? Fodor Tamás: "A Woyzec

k volt az első előadás, amelynek egyenesivü, végigjárt folyamata volt, ós azt az utat viszonylag optimális körülmények között jártuk be. Az, hogy 39