Dévényi Éva: Színképelemzés, Balassa Péter (MSZI, Budapest, 1981)

lyan viselkedéspróbálkozást kora gyerekkortól letilt, amely a gyereket tőle elvihetné, önállóvá tehetné: nem engedi, hogy a gyerek a kapcsolatot megpróbálja egyenrangúvá alakítani. A szülő itt épp azokat a viselkedésformákat tiltja, ahol a gyerek kipróbálhatná és megtudhatná, milyen is ő valójában - megtanulhatná, hogyan reagál rá a külvilág, és hogyan reagál ő a külvilágra. Mivel nincs tapasztalata abban, hogyan kell a kapcsolatokban eligazodni, élni, szintén megmarad a szülőtől való függésben. A harmadik tipusu zavarnál a gyerek nem kap "érlelő" szerető meleget a szülőtől /pl. intézeti gyerek/ és ennek hiánya eredményezi a felnőttkori éretlenséget. Minden szülő-gyerek kapcsolatban a szülő először "kivülről" szabja meg a gyerek számára a viselkedés normáit, majd a szülő minket szabályozó képe beépül a személyiségünkbe - a lélektanban ezt a beépült, normákat megszabó szülői részt felettes é

nnek nevezzük -, és a szülő "önállósult, lelki rendszerré vált képe" most már belülről vezérel. Az éretlen embernél ez a beépült, s megkötő, önmegvalósítást gátló szülői rész tiltja, elfojtásra itéli a személyiségnek azokat a törekvéseit, hogy megismerhesse és elfogadhassa önmagát, valódi belső vágyai szerint cselekedhessen.* *A függésben tartás minden módjánál a szülő valójában nem empatizál igazán a gyerekkel - nem "érez bele" igazán a gyerekébe. Aki igy nő fel, felnőttkorára érzi, hogy kielégületlenség maradt benne, nem kapott elég empátiás szeretetet. Ő ma16