Dévényi Éva: Színképelemzés, Balassa Péter (MSZI, Budapest, 1981)

Az áretlen ember magatartása, viselkedése a különböző élethelyzetekben inkongruens. Magét a kongruencia kifejezést őszinteségnek vagy leginkább hitelességne

k mondhatnánk. Tehát hiteles a kommunikációm egy másik ember felé akkor, ha miközben direkt uton /szóban/ közlök valamit, aetakoaaunikativ csatornáimmal /tehát a "kommunikációt minősítő" mimikámmal, testtartásommal, gesztusaimmal, tekinteteamel, hangtónusommal stb./ a direkt kommunikációt erősítem: azt fejezem ki, hogy amit közöltem, az egyértelműen ugy van bennea, ahogy mondtam. Ha valakinek a magatartása inkongruens, akkor azt érezzük, hogy a másik olyasmit akar velem elhitetni, olyan képet akar magáról bennem kialakítani, amely hamie, amely mögött nem áll az ő érzelmi valóságának fedezete, amely benne sem egyértelmű. A másik ember kommunikációjának inkongruenciája lehet tudatos - tehát tudatosan mást mond, mint aminek igazságáról érzelmileg, illetve értelmileg meg van győződve. Ilyenkor be*ga megoldásként - mert az empátia átélése létszükségletűnk, akár a tiszta viz - gyakran választ olyan hivatást, ahol lehetősége van empátiás igényét kielégíteni, e másik emberbe való beleélés gyakorlását újra és újra átélni. Ilyen pálya a pedagógus, pszichológus-pszichoterapeuta, pap, rendező. A művészeti "elakteremtő" pályák is ebből a szempontból ide sorolhatók /iró, színész/, de ott az "alakba" való beleérzés és belevetités együtt működik mint a teremtő erő része. 17