Dévényi Éva: Színképelemzés, Balassa Péter (MSZI, Budapest, 1981)

Előfordul, hogy az alak felépítésének sorén a szerepformálás korai szakaszában a színésznek meg kell küzdenie egy problémával: hogy a szerepét megkapva az esetleg hiteltelen szinpadi kommunikációtól eljusson a hiteles színpadi kommunikációig. így, az első kérdésem még nem rögtön az alak teremtésére vonatkozott, hanem: hogyan lesz a hiteltelen, hamis szinpadi magatartásból hiteles? Ez a kérdés nem színházi vonatkozásban fogalmazódott meg bennem először. 1977 nyarán a Pest megyei Tanács Semmelweis Kórház Pszichiátriai Osztályán - mely Terápiás Közösségként működött - pszichoterápiás munkát végeztem. Terápiánkban /egyéni és csoportterápiák/ arra törekedtünk, hogy a lelkileg beteg ember megismerhesse és elfogadhassa önmagát olyannak, amilyen valójában. Bár a kérdés bennem - hogyan lesz betegeink hiteltelen, hamis viselkedéséből hiteles magatartá

s - kórházi osztályon fogalmazódott meg, ugy érzera

a hogy egészséges emberek közt más vonatkozásban is föltehető. Betegnek - pszichoterápiás értelemben - azt az embert nevezem, aki olyan módon nem tudja, nem birja lelki eredetű problémáit megoldani, hogy emiatt addigi életvitelére képtelen lesz. De sokunknak van szükségünk - anélkül, hogy betegek lettünk volna vagy megbetegednénk - a nagyobb önismeretre és önelfogadásra. Mi az oka, hogy oly sokunknál hiányos az önismeret és önelfogadás, amit a lélektani szakkönyvek a személyiség éretlenségének is neveznek? Hogyan jöhet létre az az állapot, hogy életkora sze13