Dévényi Éva: Színképelemzés, Balassa Péter (MSZI, Budapest, 1981)

rint "felnőtt" ember lelkileg éretlen marad? Az alábbiakban a valóságot erősen leegyszerűsitő modellekben próbáló« ezt érzékeltetni. A szülő és a gyerek között a kapcsolat egyenlőtlen; a gyerek függ a szülőtől. A kapcsolat nornáit a szülő határozza meg. Ideális esetben - és ekkor a gyerekből érett személyiségű felnőtt lesz - a kapcsolat ugy alakul, hogy az aszimmetrikus, függő kapcsolat igényét a szülő feladja, teret ad a gyerek önállósági törekvésének, igénye támad, hogy gyerekével mind egyenjogubb kapcsolatban élhessen. Ugyanez az igény a gyerekben is hajtóerő, igy hosszú, kölcsönös folyamat eredményeképpen felnőtt korra kialakul a szülő és gyerek egyenrangú kapcsolata. Ennek a dinamikája mindig kétoldalú: a szülő indithatja a "leválasztást", ha a gyerek már képes az önállóságra; a gyerek kérheti az önállóságot, ha a szülő képes a függés lazitására; a folyamatot ketten kölcsönösen határozzák meg, de a szülő nagyobb hatalommal bir a folyamatban, mint a gyerek, ugyanis a gyerek hosszú ideig életképtelen a szülő nélkül, tehát a szülő parancsainak, normáinak, elvárásainak ki van szolgáltatva. Ha a szülő engedi-igényli, hogy létrejöjjön a szimmetria közte és gyermeke között, akkor a gyereke érett lesz, mivel megismerheti saját magát a különböző élethelyzetekben, kipróbálhatja a konfliktusok megoldási módjait, megtanulhatja, hogyan kell kapcsolatokban élni, megismerheti saját vágyait és azok összeegyeztethetőségét a valósággal. Ha a szülő a gyereket függésben tartja - a gyerekből 14