„Én a komédiát lejátsztam…” (MSZI, Budapest 1981)

VII. „SZERENCSÉS JÓESTÉT! HA MEG NEM SÉRTENŐK AZ ÚRI TÁRSASÁGOT MAGUNK IS EGY KIS HELYET KÉRNÉNK ITT." (Blaha Lujza)

Honthy Hanna Hügel Hajnalka; Bp., 1893.-Bp., 1978. Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész. Balettnövendék volt, tízéves korában már az Operett színpadán táncolt. Később beiratkozott - Rákosi Szidi színésziskolájába. 1912-ben a Népoperához, 1916-ban a Vígszínházhoz szerződött. A következő években vidéken játszott: Pozsonyban, Fiumében, Szombathelyen. 1920-ban Beöthy László szerződtette az UNIÓ Színházaihoz. Első nagy pesti sikerét Christine Fi-fi c. operettjének Aspasia szerepében aratta. Játszott a Revü Színházban, a Blaha Lujza Színházban, s 1921-ben a Király Színház primadonnája lett. 1925-ben a Fővárosi Operettszínházhoz szerződött. 1927-29-ig a Belvárosi Színház tagjaként prózai szerepekben lépett föl, de nyaranként a Budai Színkörben primadonna szerepeket játszott. 1930-49-ig főleg csak szerepekre szerződött különböző színházakban. Legtöbbet a Fővárosi Operettszínházban játszott. 1949-től megszakítás nélkül a Fővárosi Operettszínház tagja. Külföldi vendégszereplései során nagy sikere volt Leningrádban és Moszkvában; szerepelt Párizsban, Romániában és Csehszlovákiában. Pályája folyamán szinte az egész élő operett-repertoárt végigjátszotta. „. . . Honthy szép. És asszonyi. És hódító jelenség. A szorgalomnak, a megtartóztatásnak, a céltudatos életnek és munkának, az állandó tréningnek és a tehetségnek folytonosságától ilyen szép és asszonyi és hódító. Amikor színpadra lép, egy különös szertartásnak lehetünk tanúi. Mielőtt bármi történne, mielőtt még csak sejtelme volna a publikumnak, hogy kit fog ma este Honthy Hanna megjeleníteni, milyen szerepe lesz a színpadi történetben: máris kialakul köztünk - Honthy és miközöttünk, nézők között - egyfajta cinkosság, valamiféle összebeszéltség. Titkos egyezség ez. Néha már-már az a gyanú leng a színház fölött ilyenkor, hogy a közönség nem is a produkcióért gyűlt egybe, hanem ezért a szertartásért, az ünneplés lehetőségéért. Mert Honthy több, mint színésznő. Honthy egy esténként színre lépő legenda. Honthy Hanna mítosz. „Nemzeti intézmény". Önmaga mítosza vagy az operettműfajé? Talán mind a kettőé együtt? Mi ez a mítosz, közmegegyezés, amely elfogadja őt annak, akinek a közönség hiszi? Amikor színpadra celebrálja magát, az már maga szertartás. Megszabott, ünnepi rendje van ennek. Megjelenik diadalmasan, azzal a letörölhetetlen mosolylyal az arcán: tessék, itt vagyok, nektek vagyok itt, s még mindig itt vagyok nektek! Mindig középen, hátul jelenik meg, néhány lépcső tetején, vagyis olyan helyen és olyan helyzetben, ahol a színpadi és a nézőtéri közfigyelem azonnal ráirányulhat. Megáll. S egyetlen pillanat alatt birtokába veszi a színpadot is és a nézőteret is.