„Én a komédiát lejátsztam…” (MSZI, Budapest 1981)

VII. „SZERENCSÉS JÓESTÉT! HA MEG NEM SÉRTENŐK AZ ÚRI TÁRSASÁGOT MAGUNK IS EGY KIS HELYET KÉRNÉNK ITT." (Blaha Lujza)

tak. 1933-35 között Hollandiában, 1935-36-ban olaszországi operett-társulatoknál működött. Itthon a legtöbb fővárosi színházban játszott. 1954-től haláláig a Fővárosi Operettszínház tagja volt. Akrobatikus ügyessége mellett egyre jobban kibontakozott fanyar, önironikus humora, karakterábrázoló képessége, mellyel semmitmondó szerepekből is egyéni figurát tudott formálni. Népszerűségét szerény, vonzó egyénisége is növelte. Fontosabb szerepei: Feri bácsi (Kálmán: Csárdáskirálynő), Vadász Rudolf (Lajtai: Az okos mama), Décant ezredes (Létraz: Az ígéret hölgye), Populescu Dragomir, majd Zsupán (Cigánybáró), Pomerol főpincér (Ábrahám: Bál a Savoyban), Gróf Brútusz (Offenbach: Egy marék boldogság), Bambó (Fényes : Maya), Őrnagy (Hervé: Nebáncsvirág), Sasek (Eisemann : Bástyasétány 77), Rottenberg (Jacobi: Leányvásár). Latabár Kálmán Kecskemét, 1902. 11. 24.-Bp., 1970. 1. 11. Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész. Rákosi Szidi színiiskolájának elvégzése után 1922-ben a Várszínházban kezdte pályáját mint táncoskomikus. 1924-ben a Fővárosi Operettszínházhoz került, majd vidéken is szerepelt. 1927-33 között Árpád öccsével külföldön turnéztak mint komikusok és akrobaták. 1934-ben hazatért, de csak szerepekre szerződött különböző színházakhoz. A 30-as évektől kezdve filmkomikusként is egyre népszerűbbé vált. A „kis Latyi" monoklija, öszszetéveszthetétlen „méltatlankodó" hanghordozása, félszeg mozgása, virtuóz „ügyetlensége", egyéni humora személyének nagy népszerűséget szerzett. A felszabadulás után Honthy Hannával együtt úgyszólván jelképeivé váltak az operettnek. A tömegszórakoztatásnak kiváló képviselője, aki Latyi Matyi figurájában a gyermekeket is megnyerte magának. Sodró lendülete, groteszk komikuma a hamisítatlan pesti humor sajátos megnyilvánulása. Jelentősebb szerepei: Fritz (Jacobi: Leányvásár), Baracs Matyi (Gárdonyi: A bor), Saint Hyphothése (Hervé: Lili), Anderson (Aszlányi: Amerikai komédia), Handa Bandi (Eisemann: Handa Banda), Rudi (Fényes: Maya), Menelaosz (Offenbach: Szép Heléna), Dr. Sas (Eisemann: Én és a kisöcsém), Zsupán (Kálmán: Marica grófnő), Torlai Gerzson (Strauss: Bécsi diákok), Bumm tábornok (Offenbach: Gerolsteini nagyhercegnő), Bogdán Szuszik (Miljutyin: Havasi kürt), Dániel (Barabás-Gábor-Kerekes: Állami áruház), Mujkó (Sárközi: Szelistyei asszonyok), Pietro (Suppé: Boccaccio), Don Moszkitó (Offenbach: Banditák), Nyegus (Lehár: Víg özvegy), Frosch (Strauss: A denevér). „. .. Vajon mik a Latabár által teremtett Latyi-figura legjellemzőbb sajátosságai? Külső jellegzetességeit könnyű felsorolni: naiv-ravasz képének minden egyes arcizma mintha örökké feszülő-táguló gumiból volna. .. mozgása groteszkségében is mindig kecses, cicatalpúan virtuóz . . .páratlan ritmusérzéke nemcsak ének- és táncszámainak, de vicceinek ütem beosztását is hajmeresztő pontossággal szabja meg... Kezdő kollégáinak ezt így szokta magyarázni: „Értsétek