„Én a komédiát lejátsztam…” (MSZI, Budapest 1981)

VII. „SZERENCSÉS JÓESTÉT! HA MEG NEM SÉRTENŐK AZ ÚRI TÁRSASÁGOT MAGUNK IS EGY KIS HELYET KÉRNÉNK ITT." (Blaha Lujza)

megjelenése és egész lelkét és tudását beleviszi a szerepbe. Az ízlésnek, az önmérséklésnek és igazi énekművészetének köszönheti minden sikerét. Végigjátszotta a régi és új operettek hosszú sorozatát és elmondhatja magáról, hogy soha egyikben sem homályosult el az ő egyénisége, hanem a legszürkébb szerepet is bearanyozta a tehetsége." /BLAHA LUJZA-emlékalbum/ Gazsi Mariska 1879-1953 A Solymossy-féle színiískola növendéke volt. Előbb vidéken játszott, majd 1893-ban a Népszínház énekes naivája lett. 1903-ban szerződött a Vígszínházhoz, ahol a társalgási- majd drámai szerepekben is nagy sikerei voltak. Rövid ideig tartó Renaissance színházbeli működése után visszaszerződött a Vígszínházba. Kezdetben a naiva szerepkörben tűnt fel, meleg érzelmeket közvetlen egyszerűséggel kifejező játékával. Később - népszerűségéből mit sem veszítve - könynyűszerrel tért át a jóságos öreg hölgyek szerepkörébe. Főbb szerepei: Boriska (Tóth: A falu rossza), Márta (Csiky: A nagymama), Ági néni (Mikszáth-Harsányi: A Noszty fiú esete Tóth Marival). „Fellépett bohózatokban, drámákban, sőt operettekben is. Minden szerepében sikk és báj jellemezte. Művészi skálája a legszélesebb. Tud kacagtatni és megríkatni. Beleéli magát minden szerepébe és mindegyikből külön stúdiumokat csinál. Az a ritka színésznő Gazsi Mariska, aki még egyetlen szerepében sem bukott meg. Pedig igazgatói egyik szerepkörből a másikba dobálták. Az egyik héten kikapós, pikáns francia asszonyok után egyszerre beledobták, idő előtt és igazságtalanul az idősebb asszonyszerepekbe. Ahányszor Gazsi Mariskát látom, mindig megvan bennem a színpad tökéletes illúziója, minden szavának és mozdulatának hiszek." /HAJÓ SÁNDOR/ Kosáry Emmi Kisszeben, 1889-Bp., 1964 1908-ban lépett színpadra a Király Színházban. A következő évben fellépett a berlini operában, majd 1915-ig a Magyar Királyi Opera tagja volt. Ott férje, Buttykay Ákos Hamupipőke c. operájában mutatkozott be. Rövidesen a Vígszínházhoz, majd a Király Színházhoz szerződött. 1920-ban a Városi Színház tagja lett, s ugyanakkor sikerrel szerepelt a bécsi Carl-Theaterben és ismét Berlinben. Hosszú éveken át Budapest egyik legnépszerűbb primadonnája volt. Főbb szerepei: Sylvia (Kálmán: Csárdáskirálynő), Xénia (Buttykay: Az ezüstsirály), Médi